Az olaszországi Bussana csendes hegyi falu volt 1887-ig, amikor egy földrengés hatalmas rombolást végzett a településen. A természeti katasztrófa idején a legtöbb ember a templomban tartózkodott, amely a földrengés során összeomlott, és körülbelül 2000 ember halt meg a tragédia során.
Az élve maradt lakosokat a honvédelmi hatóságok parancsára evakuálták és három kilométerrel távolabbra költöztették, ahol megalapították új lakóhelyüket, Bussana Nuovat.
A romos házakkal, a romos templommal Bussana szellemfaluvá vált a földrengés után. Az elmúlt 50 évben kezdek művészek beszivárogni a romok közé, üzleteket és műtermeket nyitottak, s ezek ma már óriási kontrasztot alkotnak a romokkal.
1968-ban már közel harminc művész élt ott – számuk azóta folyamatosan gyarapodik -, akik az alkotás mellett közösen filozofálgattak az élet nagy dolgairól. Ebben az évben született meg az első egyéni kiállítóterem is.
Ebben a középkort idéző falusi környezetben – mely egyre népszerűbb a turisták körében – járt nemrégiben Bódi Katalin fotós, aki felvételein visszadta a hely szellemiségét.
A hangulatos, buja növényekkel és virágokkal teli macskaköves utcákon sétálni mámor. Termelődött az endorfin, túlcsordult a lelkem
– fűzte hozzá a fotókhoz, melyeket látva nincs kétségünk a látvány okozta érzésekről.
Képgalériánkban személyesen is meggyőződhet minderről
