A kaktuszok úgy élnek gondolatainkban, mint a meleg égövek száraz élőhelyeinek növényei, amelyek Magyarországon csak lakásokban, üvegházakban, kertekben fordulnak elő. Ez többségükre igaz is, viszont egyes kaktuszok eredeti élőhelyei olyan területeken vannak, ahol huzamosabb ideig tartó, hideg periódusokhoz is alkalmazkodniuk kellett – írta cikkében a Kiskunsági Nemzeti Park.
Ezek a fajok a szabadban könnyen túlélik telet. Néhány faj még azt is elviseli, ha a hőmérséklet huzamosabb ideig -20 °C alá csökken, főleg akkor, ha laza szerkezetű, száraz talajban gyökereznek. Emiatt Magyarország számos pontján természetes és természetközeli élőhelyeken is megjelenhetnek a kaktuszok.
A KNPI illetékességi területén a heverő medvetalpkaktusszal (Opuntia humifusa) találkozhatunk leggyakrabban, de a kolorádói medvetalpkaktusz (Opuntia phaecantha) és a kötélkaktusz (Cylindropuntia imbricata) több állománya is ismertté vált.
Ha a kaktuszok a számukra optimális klimatikus- és talajviszonyokkal rendelkező élőhelyeken terjedni kezdenek, veszélyeztetik az őshonos növény- és állatvilágot, illetve a terület mezőgazdasági és rekreációs célú hasznosítását is.
A mediterrán országok sziklagyepeit sok helyen már úgy elborították a kaktuszok, hogy nem csak őshonos állat- és növényfajok, de már a birkanyájak, a romantikázni szándékozó párok és a tengert tátott szájjal bámuló emberek is kiszorultak róluk.
A legtöbb esetben szándékos kiültetés révén, vagy zöld hulladékkal óvatlanul kidobva jelennek meg a kaktuszok a természetben. A természetszerető ember otthon tartja kaktuszait és nem hagyja őket „kiszabadulni”!
Az idegenhonos inváziós növények természeti értékekre gyakorolt károkozását leghatékonyabban úgy akadályozhatjuk meg, ha megelőzzük intenzív terjedésüket. Ehhez információra van szükségünk arról, hogy hol vannak kaktusz-megtelepedések.
