A kérés az ünnepek után fogalmazódott meg kislányom fejében, mivel a nővére hatására ő is japán-rajongó kiskamaszként néz animéket, olvas mangákat (japán képregény) és rajzol a lovak mellett keleties tájakat, japán rajzfilmhősöket.
Amikor egy alaposabb kutatómunka közben épp a Bűvős Szakács adását néztem meg, ahol Molnár B. Tamás, a Magyar Gasztronómiai Egyesület alapítója és Takács József séf készítette el a rament, teljesen világossá vált számomra, hogy én ezt bizony nem fogom.
Focihasonlattal élve: míg ezek a séfek a BL-középdöntőiben vitézkednek, addig én egy erősebb megye egyes csapattal gyűjtögetem a bajnoki pontokat. De, aki járt már megyei focimeccsen, bizony családiasabb, életszagú, néha csetlő-botló, de minden pillanatában derűs derbiket láthatott. Ahogy a mi főzéseink is.
Ezért készült ramen helyett a családi recepttörténelem legfinomabb szárnyas erőlevese. Na és természetes azért is, mert az én kislányom olykor megértő is tud lenni. Pláne, mikor az apja elmagyarázta neki, hogy az igazi ramenbe megy alga, shitake gomba, rizsbor, szójaszósz és a húslé mellett egy másik lábosban tarét, íz-alaplét is főzni kell, a tésztát pedig házilag kellene elkészíteni lúgos vízzel és alkáli só hozzáadásával.
Szárnyas erőleves
Hozzávalók:
- 3 pulyka combcsont
- egy pulykanyak
- 2 kacsa farhát
- 2 kacsaszárny
- egy nagy fej vöröshagyma
- 4-5 gerezd fokhagyma
- fél zellergumó
- 4-5 szál sárgarépa
- 3 szál fehérrépa
- 2 db kisebb burgonya
- egy kávéskanálnyi egész bors
- fél kávéskanálnyi koriander
- fél kávéskanál egész kömény
- 3 babérlevél
- zellerlevél
- petrezselyem
- só
- ramen tészta
Elkészítés:
A kacsafarhátat és a szárnyakat beteszem a sütőbe és 180 fokon 30 perc alatt megsütöm, így kerül bele a levesbe (ezt az egy mozzanatot a videóból lestem el).
A pulykacsontokat, nyakat felteszem hideg vízben a lábosba.
Mikor felforrt, a lé tetejéről leszűröm a habot (én sima evőkanállal szedtem le).
A megsült kacsát is beleteszem a felforrt lébe. Ilyenkor a vöröshagyma is belemegy, amit keresztben bemetszettem és a fokhagymagerezdek is követik a nagy rokont.
Beleteszem a fűszereket is, kivéve a zöldet: a zellerleveleket és a petrezselymet, ezeket fél órával a vége előtt helyezem majd a levesbe.
Nagyon kis lángon, épp csak gyöngyözve főzöm három órát, majd az utolsó egy órára belemennek a zöldségek is vagy egészben, vagy ketté szelve.
Ebben a szakaszban szoktam sózni, közben kóstolom, majd a végén a zöldfűszerek jönnek a forró fürdőbe.
Mikor elkészült, kiveszem belőle a csontokat, a húst és a zöldségeket egy külön tálba teszem, de óvatosan, mert nagyon puhák, könnyen szétesnek.
A levest egy másik edénybe átszűröm és ebben főzöm ki a tésztát (persze lehet külön, sós vízben is).
A tálalást is úgy csináltam meg, ahogy a rameneket szokták: a tányér szélére teszek a húsokból, zöldségekből és főztünk tojást is (ami csak nálam vált be).
Középre halmozom a tésztát, majd ráöntöm a tiszta, aranysárga levet.
Azóta főztünk ilyen erőlevest már többször is, azokhoz disznócsontokat vettünk, oldalast, karajt és csirkefarhátat. Kétszer szedtek, a második fogást ki is hagyták.
Azóta a családban ramen lett az erőlevesünk neve, persze csak akkor, ha csavaros, ramentésztát veszek hozzá, amit külön is lehet kapni az egyik áruházlánc üzleteiben. A lányom pedig mondanom sem kell, hogy pálcikával eszi és szürcsölve, ahogy a japánok szokták – mindenki nagy örömére.
