Ha valami kitüntetett helyen szerepel nálam a család karácsonyi gasztroműhelyében, az a mézeskalács készítés. No, nem azért, mert ez az egyetlen finomság az ünnepi asztalon, amihez az ég világon semmi közöm sincs, hanem azért, mert mint egy mágnes, úgy vonzza magához az érzelmeket és formálja, alakítja a kis közösséget, igazi családi hangulatot teremt a házban, mintha az ablakon angyalok leselkednének…
Kezdődik azzal, hogy az édesanya ütemtervet készít, hogy mikor ér rá a kamasz lányunk, ha pedig a világutazó 28 éves is a közelben van, nos, akkor kezd már a tervezési fázisban szaporodni a munkaidő. Telefonálás, chat, szobába bekiabálás, kikiabálás, megint egy chatüzenet, kávészünet. Amikor végre kijelölték a munkanapot, megtörtént a beszerzés, és én is meghoztam a mézet a virágárus néni fiától, a lányok nekilátnak a tészta elkészítéséhez.
A receptet elkértem a feleségemtől, aki már maga sem emlékszik, hogy családi örökség-e, a netről kipuskázott útmutatás esetleg a kettő házasítása, de azért is tudom ajánlani, mert nagyon bevált, hetekig puha marad a mézeskalácsunk.
És akkor jöjjön az alkímia!
A hozzávalók:
- 1 kg liszt
- 30 dkg porcukor
- 3 teáskanál szódabikarbóna
- 1 tasak mézeskalács fűszer
- 1 csipet só
A száraz hozzávalókat összekeverjük, majd jönnek a folyékony főszereplők:
- 3 tojás
- 250 ml méz
- 30 dkg margarin enyhén megolvasztva
Elkészítés:
Összekeverjük a hozzávalókat és gyúrni kezdjük, eleinte még kemény lesz, de szép lassan puhul, rugalmas lesz a tészta. Amikor összeált, Folpackkal lezárjuk és egy éjszakára hűtőbe tesszük. A nyújtás előtt egy órával kivesszük a tésztát. Lisztezett felületen kezdjük nyújtani, 3-5 milliméter az ideális vastagság. Ezután különböző formákkal kiszaggatjuk a mézeskalácsot, majd a sütőtálcára sütőpapírt teszünk, arra pedig az angyalkás, kisemberes, csillagos, fenyőfás stb. alakzatokat. A katlan előmelegítve várja a munkát 180 fokon és 5-8 perc alatt el is készül.
A kisült formákat hagyjuk kihűlni és már lehet is díszíteni, de akár másnap is elkezdhetjük a fehér masszát a habzsákból rányomkodni. A fehér krémhez pedig egy tojásfehérje kell, 20 dkg porcukor, majd öt perc múlva pár csepp citrom.
A díszítéshez az ebédlőasztalon csinálunk helyet és ebbe a folyamatba olykor már én is beszállok. Ha nincs habzsákunk, akkor a fehér masszát egyszerű nejlon szatyorba tesszük, aminek a csücskére apró lyukat vágunk és kezdődhet a ragacsos alkotás. Itt aztán röpködnek a poénok és készülnek a szépségek mellett keményrockos minták is néha véletlenük és van, mikor szándékosan.
Aki még nem készített mézeskalácsot, az mindeképpen fogjon bele, de kötelezően csakis közösségi, családi összefogásban, mert ez a szeretet egy újabb hatványára emeli a karácsonyi készülődést.
