A hortobágyi pusztában különös gondot fordítanak az őshonos állatok génállományának megőrzésére. Ennek érdekében a pusztákon folyó legeltetéses állattartásba folyamatosan vonják be a védett fajták mellé a veszélyeztetetteket is, írja a dehir. A rackák mellett már merinó juhok is találhatók a pusztán.
A csavart szarvú, tincses szőrű hortobágyi racka régi magyar juhfajta, amely egyes elképzelések szerint a honfoglalás óta társa a magyaroknak. Sokáig volt az alföldi juhpásztorok meghatározó állata, mára azonban a magyarországi összállományban a többi hagyományos fajtával (cigája, cikta) együtt sem tesz ki 5%-ot példányszámuk. Hortobágyon féltve őrzik és gondosan ápolják ezt a fajtát.
A védett rackák nyájához társult a veszélyeztetettnek számító merinó, amit az 1700-as évek óta tenyésztenek nagyobb nyájakban. Számuk a múlt század közepén fogyatkozott meg. Az 1950-es években a Szovjetunióból behozott fajtákkal, például kaukázusi vagy aszkániai birkákkal keresztezték a magasabb hústermelés miatt.
A merinó egy nyugodtabb vérmérsékletű juh, más típusú. Lassabb a járása, nincs olyan élénk vérmérséklete, de összeszoktak a nyájba. Itt együtt vannak
– mondta “Izmos” Tóth József örökös pásztor.
Az új juhok részben azért érkeztek a pusztára, hogy az ide látogatók ezzel a fajtával is megismerkedhessenek, másik feladatuk pedig egyértelműen a génmegőrzés.
Feladatunk az őshonos állatok megőrzése és a magyar merinó bizony egy őshonos állatfajta
– hangsúlyozta Medgyesi Gergely Árpád, a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. ügyvezetője a portálnak.
A tervek szerint a juhok mellett tavasszal a szarvasmarhaállomány is színesedik majd, a szürkemarha gulya mellé egy szintén veszélyeztetett, őshonos fajta magyar tarka érkezik majd.
Kiemelt képünkön naplemente a Hortobágyon – Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
