A Bakony erdeiben kanyargó szerpentinről mesebeli látvány tárul az utazó elé, amikor megpillantja a sasbércen trónoló erődítmény rusztikus falait. A cseszneki vár még romos állapotában is tekintélyt parancsoló építmény, népszerű turisztikai célpont a Dunántúlon.
A vár a legtöbb magyarországi erődhöz hasonlóan a tatárjárás utáni „várépítési hullámban” épülhetett. Elképzelhető, hogy az erődítmény szikláján, a földtörténeti középidőben keletkezett mészkőszirten már az ókorban is lehetett valamilyen őrtorony. Az bizonyos, hogy erős kőből emelt vár csak az 1200-as évek második felében épült Cseszneken.
Puritán lakótoronyból fényűző vár
Az első, Árpád-kori vár egy lakótorony lehetett, amelyet fallal, esetleg kis házikókkal egészítettek ki. Ezt a várat kapta meg királyi adományként II. Garai Miklós, aki a korábbi lakótornyos rezidenciát elbontotta és helyére egy fényűző gótikus stílusú új várat építtetett. A falkutatások szerint a palota belső szerkezete, a Wathay-őrtorony és a külső vár egyes részei ekkor épültek.
A Garai-féle várépítés 1392 és 1424 között történhetett. Utóbbi évszámban egészen biztosak lehetünk, hiszen a dicsőséges esemény mementói, egy emléktábla és egy kapuszemöldökkő az utókornak is fennmaradtak. Ezeket a különösen ritka gótikus emlékeinket jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik.
A Garai családhoz fűződik a középkori Magyarország egyik legsúlyosabb pere is. II. Garai Miklós és testvére, Garai János is érdekházasságokban nősültek. Míg Miklós házassága a Cilleiekkel hosszútávon is jó döntésnek bizonyult, ugyanezt nem lehet elmondani édestestvéréről, Jánosról, aki Lengyelországból Mazóviai Hedvig hercegnőt kapta feleségül. Hedvig és János nem kedvelték egymást, melyben nagy szerepet játszhatott a nagyjából 20 évnyi korkülönbségük is.
Garai János tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halálát egy Hedvig által elkövetett mérgezéshez kötötték. A hercegnőt perbe fogták, majd vagyonelkobzásra és életfogytiglani börtönre ítélték. Hedvignek élete hátralévő részét egy Garai várban kellett eltöltenie. A történészek szerint ez a Garai vár a cseszneki lehetett, hiszen a keleti palotaszárnyban találtak egy középkori téglából kirakott, sírra kísértetiesen hasonlító téglaépítményt, valamint a gótikus kapu szemöldökkövén egy vésés figyelhető meg. A szakemberek úgy vélik, a pert követően Hedvig és János közös családi címerét faraghatták le róla.
A cseszneki diadal
A Garai család kihalása után Csesznek ismételten királyi várrá vált, majd a XVI. századra különböző családok birtokába került. Csaby István egri várkapitány volt a XVI. század első felében a vár egyik birtoklója, ám halálát követően néhány évvel később fia is elhunyt, így vér szerinti férfi rokon híján két vejére maradt a vár, Szelestyei Sebestyénre és Wathay Lőrincre. Sebestyén nem volt katonaember, hamar „kibújt” a várkapitányi kötelezettségek alól és sógorára, a vági Wathay Lőrincre szállt a vár.
Wathay összesen 16 évig volt Cseszneken várkapitány, mely abban a korszakban hosszú karriernek számított. Veszprém 1552-es elestével a török jelenléte állandósult a Bakonynak ezen a részén, így Lőrinc a vár hadtörténetének egyik legveszélyesebb időszakában volt az erőd ura.
Wathay nevéhez fűződik az 1561-es cseszneki diadal, melynek során a török sereg a kaputornyon áttörve feldúlta a cseszneki alsóvárat. Wathay kiemelkedő képességű stratéga volt, a félig elfoglalt várat nagy öldöklések közepette visszafoglalta, ezzel óriási sikert aratott. Az eseményről 2024. augusztus 16-án egy festményt is bemutattak, mely a dicsőséges pillanatnak állít emléket.
Saját ágyúja okozta a halálát
A cseszneki diadalt követően nem sokkal Wathayt elküldték, de utána a vár négy éven belül két másik várkapitányt is „elfogyasztott”. Szokoly Mátyás kinevezését követően rövidesen meghalt, utódja, Samaria Fernando de Specie Casa pedig a saját, Csesznekről indított portyáján esett török fogságba. Valószínűleg ekkor látta be a haditanács, hogy Wathaynál jobb várkapitányt nem tudnak az erődítmény élére helyezni.
Wathay Lőrinc ezek után újabb 8 évig szolgált Cseszneken, ám 1573. június 29-én váratlanul elhunyt. A tragédia az aratás napi mulatozás során történt. A várnagy a bortól megrészegedve örömében az erődítmény legrégibb ágyújával egy díszlövést szeretett volna leadni, ám a tarack helytelenül volt megtöltve és Wathay a pattantyússal együtt halálát lelte a robbanás következtében.
Az Esterházyak birtokába került
A sorban az Esterházyak következtek, akik hosszú évszázadokon át egészen 1945-ig birtokolták a várat. Még átvészelte az építmény a Rákóczi-féle szabadságharcot, amelynek végén az erődítmény hadtörténete is befejeződött.
Csesznek a szabadságharc ideje alatt a kurucok egyik Észak-Dunántúli központjává vált, ekkor még néhányszor megostromolták a várat. A XVIII. század elején az elavult és hadászati szempontból teljesen jelentéktelenné vált erődítményt egy barokk várkastéllyá kezdték átalakítani, vélhetően más Esterházy birtokok mintájára. A barokk átalakítás annyira jól sikerült, hogy a szabadságharcot követően további 70 évig még a várkastély falain belül éltek a család cseszneki ágának tagjai, akik a század végére felhagytak korszerűsítésével és az új, modernebb Rédén és Oszlopon emelt kastélyokba költöztek.
Földrengés és villámcsapás sújtotta
A falubeliek a XIX. század elejéig még raktárnak, majd börtönnek használták a várat, mely az 1810-es móri földrengésben súlyosan megrongálódott. A várkastély ekkor még használható állapotban lehetett, de 10 éven belül, 1820 körül egy villámcsapásban a teljes tetőszerkezete leégett, a következő évtizedekben rommá pusztultak a dicső falak.
Funkció híján a falubeliek a vár szisztematikus bontásába kezdtek, és saját házaikat, valamint a katolikus templomot is az erődítmény köveiből, tégláiból építették fel.
Külön érdekessége a cseszneki várnak, hogy 1923-ban itt forgatták az Egri csillagok némafilm változatát, 1946-ban pedig a Valahol Európában című mozifilmet. A XX. század második felében elkezdődtek a vár első állagmegóvásai és kutatásai, amelyek a mai napig tartanak.
Sokszínű turisztikai látványosság
A cseszneki vár az elmúlt évtizedek alatt már nem sokat változott. 2015-ben egy új alsóvár rekonstrukció történt, ennek köszönhető, hogy ma már egy kulturált, mosdókkal és irodával felszerelt látogatóközpont fogadja a turistákat.
Egy új várkapitány is érkezett Csesznekre Amberger Dániel személyében. Érkezése óta a várban dolgozók saját ötleteikkel próbálják az erődítményt minél vonzóbbá tenni, például különböző miniszobrokat helyeznek el a falak mentén. Helka gyík, Karcsika és Terike (a cseszneki szerelmesek szobra) és a Kőmanók egyben hangulatos szelfipontként is jó szolgálatot tesznek. Mindezek mellett egy új kiállítás teszi még élményszerűbbé a vár megismerését.
A patinás műemlék falai között rendszeressé váltak a napnyugta utáni vártúrák, amelyek – a Múzeumok éjszakájához hasonlóan – záróra után, éjszaka mutatják be az erődítményt. A „Várkapitány Úr” nagyon ügyel arra, hogy a Wathay család hírét vigye a nagyvilágban, ezért is építik Lőrincre és fiára, Ferencre Csesznek végvári időszakának bemutatását. Idén Wathay Lőrinc halálának 451. évében megemlékezést is tartottak, amin a híres család leszármazottai is jelen voltak.
A cikkben szereplő adatok Amberger Dániel várkapitánytól származnak, akinek köszönjük szépen a segítségét. A fotókat Tóth A. Péter készítette.
