Bár szeretjük a kutyánkat, de valószínűleg időnként az őrületbe kerget mindannyiunkat a viselkedése, hisz előfordul, hogy a szőnyeget, a lábtörlőt vagy épp a zoknit tépi, és a vendégekre is folyamatosan felugrál. Ennek ellenére is óva intenek a szakértők attól, hogy indulatunkban kiabáljunk rájuk, mert az rossz hatással van hosszú távon a viselekedésükre, írja a Mother Nature Network.
A portugáliai Porto egyetemének, az Universidade do Porto-nak a kutatói 42 kutyát tanulmányoztak a jutalmazáson alapuló oktatási iskolákból, ahol különféle játékokkal dolgoztak, és 50 kutyát olyan iskolákból, amelyek averzív kondicionálást alkalmaztak, mint például a rákiabálást vagy a pórázon fegyelmezést.
A kutyákat három edzés első 15 percében vették nyilvántartásba, a nyálmintákat pedig edzés után, valamint otthon vették le tőlük azokon a napokon, amikor nem voltak kutyaiskolában. A kutatók minden egyes kutya nyálában meghatározták a stresszhormon, vagyis a kortizol szintjét nyugalmi állapotban és az adott edzések után egyaránt.
A kutatók a stresszre utaló viselkedést is figyelték, többek között az ajkak nyalogatását, az ásítást, és elemezték a kutyák általános viselkedését, hogy megfigyeljék, feszültek vagy nyugodtak-e.
Megállapították, hogy az olyan osztályokba beiratkozott kutyák, amelyekben kiabáltak velük és pórázon vezetve tanították őket, magasabb kortizolszintet mutattak a foglalkozások alatt, mint otthon. Több stresszre utaló jelet adtak, mint különösen az ásítás és ajkak nyalása. A pozitív megerősítéssel, jutalmazással dolgozó csoportokba járó kutyák azonban kevesebb stresszel kapcsolatos viselkedést mutattak, és normál kortizolszintjük volt a foglalkozás során is.
Eredményeink azt mutatják, hogy az averzív módszerekkel kiképzett kutyák stresszesebbek, pesszimistábbak voltak általánosságban, mint a jutalmazáson alapuló módszerekkel kiképzett kutyák mind rövid, mind hosszú távon
– nyilatkozták a kutatók.
A stressz tartós hatásai
A következő lépésben a kutatók megvizsgálták, vajon a kemény edzés krónikusan befolyásolja-e a kutyák állapotát.
A kutyákat megtanították arra, hogy a szoba egyik oldalán lévő tálban mindig van kolbászkeverék. A szoba másik oldalán elhelyezett tálban nem volt jutalomfalat, de mindkettőt bekenték kolbásszal, hogy a szaga ne árulja el, melyikben van a jutalom.
Ezután a tálat más helyekre tették, hogy megfigyeljék, milyen gyorsan találják meg a kutyák a jutalomfalatot. A keményen kiképzett kutyák lassabban találták meg a kívánt tálat, vele pedig a jutalmazást. Ezekben az esetekben a kutatók szerint a kutyák negatív tapasztalatai pesszimistává tette az állatokat, ezért nem keresték olyan intenzitással a jutalomfalatot, mint a pozitívan kiképzett kutyák, akik bíztak a jutalmazásban.
A kísérletek azt támasztották alá, hogy hatékonyabban nevelhető a kutya jutalmazás-alapú kiképzéssel, mint az averzív módszerekkel. Arról nem is beszélve, hogy az utóbbi esetben a kutyák jólléte és boldogsága is veszélybe kerül.
Kiemelt kép: Pixabay
