Mozaik

Európa eldugott sarkában élnek a kontinens legbájosabb madarai

Sokszínű csőrükon kívül is sok sajátos tulajdonságuk van.

Hebridák, Orkney-szigetek, Shetland-szigetek, Feröer-szigetek és Izland. Önmagukban is éppen elég vonzó helyek, a mély zöld és kék színek birodalmai, ahol a tenger és az óceán, a szél és a víz az úr, az ember pedig annyira átélheti a természet közelségét, ahogyan szinte sehol máshol Európában. Ha a kontinensen fókákkal akarunk találkozni, errefelé jók az esélyeink, és itt élnek Európa talán legbájosabb madarai, a lundák.

Fotó: iStock

Amikor először Skóciában jártam, még nem létezett digitális fotózás, az e-mailezés hőskorát éltük, levélhez csatolható fotókról még nem hallottunk. Egy lundákat ábrázoló képeslapot küldtem haza, és nagy sikert arattam vele, néhány nappal utánam megtudta a környezetem is, hogy létezik ilyen madár.

Pici, mindössze 30 centis, skót természettudósok hívták fel rá a figyelmemet, hogy távolról nem a csőréről, hanem narancssárga-piros lábáról lehet megismerni.

De olykor egészen közel engedi magához az embert. Később a Skót-Felföldön, a káprázatos Dunnotar-kastélyban is felfedeztünk belőle néhányat. Szélfútta, sziklás tengerpartokon itt is otthon vannak.

A Dunnotar-kastély a Skót-Felföldön, az Északi-tenger partján – Fotó: Pixabay

A fentieken túl nagy lundalelőhely még Írország, Skandinávia, Kanada, továbbá a Csendes-óceán északi sarka, elsősorban Alaszka.

A lundák viszont nemcsak picik, gyönyörűek és barátságosak, hanem egész sor rendkívüli tulajdonsággal ruházta fel őket a teremtő:

  • rövid szárnyuk nem annyira a repüléshez, inkább az úszáshoz alkalmazkodott;
  • a víz alatt repülő technikával úsznak;
  • a levegőt percenként 400-as szárnycsapással hasítják;
  • képesek akár 15 méter mélyre repülni (úszni) a vízben;
  • a csőrükben 30 halat is képesek egyszerre raktározni;
  • míg ők halásznak, rájuk is vadásznak: sirályok és halfarkasok elől a víz alá menekülnek;
  • elsősorban a víz alatt táplálkoznak;
  • színes csőrükkel a násztánc során szédítik el a párjukat, a párzási időszakon kívül a színek tompává válnak;
  • akár tízezer fős kolóniában is élnek.
Alaszkából kóborolt Apajig egy csavargó madár
A faj Kolumbusz Kristófja nagyon hosszú utat tett meg.

Manapság nem a sirályok és a halfarkasok a fő ellenségeik, hanem az olajszennyeződések, a túlzott méretű halászat és persze a klímaváltozás. A homoki angolnák lehalászásával elsőszámú táplálékuktól fosztja meg őket az ipari méretű halászat. Egyedszámuk jelentősen csökkent a Shetland-szigeteken, amelyek Európa utolsó érintetlen vidékei közé tartoztak.

Kiemelt kép: iStock

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik