Nyilván mindenki vágott már bele úgy a kenyérbe, hogy a cipó mindent csinált, csak épp azt nem, amit vártunk tőle. Hajlott, morzsálódott, szétesett. Így viselkedik a két-, háromnapos, olcsó, nagyüzemi kenyér a kés alatt. A miértre pedig egyszerű a válasz: az iparban ma már nagyrészt olyan adalékanyagokkal turbózzák fel a kenyérsütés folyamatát, ami nem ad garanciát arra, hogy napok múlva is szép szelet kenyereket ehessünk.
Mindennapi kenyerünknek ez a tulajdonsága pedig utat nyitott a kenyérsütés új hullámának. A gasztronómiában ismét reneszánszát éli a hagyományos kenyérsütés akár otthon, bolti élesztővel, akár kisebb, kézműves pékségekben valódi, élő kovásszal. Az ügyesebbek odahaza is megpróbálják a kovászos vonalat, népszerű út ez is, több ezres Facebook-csoportok működnek az interneten e témában.
A tudás nagy része külföldről jön, hiszen tőlünk nyugatabbra a kenyérsütésnek van egy megszakítatlan hagyománya. Ma már több tucat kisebb, nagyobb olyan péküzem működik idehaza is, amelyek adalékmentes, kovászos kenyereket készítenek
– fogalmazott Fülöp Ádám, a Pipacs pékség tulajdonosa.
A szakember kitért arra, hogy a kenyérsütés hagyománya nálunk is megvolt, de a történelmi helyzet, a szocializmus államosítása tönkretette a hazai pékipart. A malmok például generációról, generációra átadott tudással működtek, de 1952-ben ezeket a kis malmokat államosították, így a környéken elérhető lisztforrás megszűnt. A malomiparban és a sütőiparban történt iparosodás pedig felemésztette a minőséget is. Sajnos a 90-es évek sem a kézműves jellegű kenyérsütést hozták vissza, hanem a nagyüzemi kiszolgálás és a multinacionális áruházláncok házasságát.
A minőségi pékáru reneszánsza
A gasztronómiában viszont azt tapasztalhatjuk, hogy néhány éve már ismét reneszánszát éli a minőségi pékáru készítése. A szakember szerint a minőségi étkezés igénye mellé a vendéglősök is felsorakoztak. Egyre több étterem jött rá arra, hogy a gondosan, jól kiválasztott alapanyagok mellé nem szolgálhatnak fel nagyüzemben készült kenyeret.
Épült egy erős híd az új hullámos pékségek és az éttermek között. Egyrészt szállítunk is nekik kenyeret, másrészt jönnek hozzánk kenyérsütést tanulni
– mondta Fülöp Ádám.
A minőségnek ára van
A kenyér egy alapélelmiszer, a kézműves pékségekben sütött kovászos kenyerek alapárai 1200 forint körül vannak. Természetesen felmerül a kérdés, hogy mennyiben válik luxustermékké, mit jelent ez az ár, drága-e és ha az, miért? Fülöp Ádám úgy véli, hogy az ár önmagában akkor értelmezhető, ha tudjuk, milyen áru az, amit jelképez. A kisebb pékségek kovászos kenyerei amellett, hogy finomabbak, a vásárló tudja róluk, hogy miből készültek. Nem tartalmaz adalékanyagokat, nincs bennük térfogatnövelő vagy emulgeáló szer, stabilizátor. Ráadásul eltartható; ez az a kenyér, amit 3 nap múlva is fel tudunk szelni és ha jól tároljuk, sosem penészedik csak szikkad. A tiszta alapanyag pedig drágább. A Pipacs pékség például biolisztekből készíti a kenyeret. Majdnem az összes alapanyaguk minősített biotermék.
Míg az iparban a kenyérhez a lisztet 80-90 forintért veszik, addig mi minimum 240 forintos alap lisztárral dolgozunk
– tette hozzá a pékség tulajdonosa.
A kézműves fogalom a pékiparban nem azt jelenti, hogy minden kézzel készül, hiszen használnak dagasztógépet és modern kemencékben sütnek.
Mi ki vagyunk szolgáltatva a liszt minőségi ingadozásának. Ahhoz, hogy egy állandó minőségen tudjunk dolgozni, nagyon nagy tudást igényel, komoly anyagismeretet, tapasztalatot, odafigyelést és törődés. Ettől lesz a mi kenyerünk kézműves. Az iparban gépkezelők vannak, pontos mérték szerint használják az adalékanyagokkal dúsított lisztkeverékeket, de nem igazán kell érteniük az élő anyaghoz. Nálunk viszont nincs két ugyan olyan nap, éppen azért, mert nekünk kell alkalmazkodnunk tésztához
– emelte ki a pék, hozzátéve, hogy míg ipari körülmények között két óra alatt elkészül egy kenyér, addig náluk ez legalább hét óra, plusz 12 óra az első kovász érése, amit már a sütés előtti este elkezdenek készíteni.
A kovász finomabb és egészségesebb
A kovász készítése amennyire egyszerű épp annyira bonyolult is. Egyszerű, hiszen a liszt és a víz találkozásából születik egy mikroorganizmus kultúra dominánsan tejsavas erjedés útján. De a kovásznak a vezetése, életben tartása a művészet a történetben. A liszt-víz arány, az idő és a hőmérséklet az a hármas komponens, ami a kovászt alakítja. Mi sokszor frissített kovásszal dolgozunk, kevésbé savas ízeket keresünk kenyereinkben
– mesélte Fülöp Ádám.
A kovászolt kenyérnek az ízvilága és állaga mellett az egyik legfontosabb előnye, hogy sokkal egészségesebb a élesztős kenyereknél. Erről Déri Szilvia, a Házisáfrány blog szerzője mesélt nekünk, aki könyvet is írt a kovászról és a kenyérsütésről Kovászkaland címmel.
Annyi a különbség a kovászkultúra és az élesztő között, hogy a kovászban vad élesztőgombák vannak és kisebb koncentráltságban, mint az élesztőben. A kovászkultúrában található még tejsav is. Ez azért fontos, mert miközben fermentálódik a kenyér, az a savas közeg, amit a tejsav képez elkezdi a glutént lebontani a fehér lisztben. Azt tudjuk, hogy a glutén egy viszonylag nehezen emészthető anyag, és mivel ezt már a sav elkezdte lebontani, a szervezetünknek könnyebb dolga lesz. A kovászolt kenyér ráadásul a vércukorszintet sem bolygatja
– mondta el Déri Szilvia. A blogger arról is beszélt, hogy nem lehet néhány sorban elmondani a kovászkészítés módját. A lisztet és vizet azonos arányba kell összeönteni és naponta eltávolítani a nagy részét. A kovászt nevelgetni kell. De azért sem lehet röviden összefoglalni a folyamatot, mert nagyon sok, apró fogás van, amit ki lehet próbálni. Van, aki tesz a kultúrába rozslisztet, teljes kiőrlésű lisztet. Vannak akik a kiinduló masszába tesznek élő kultúrát, némi joghurtot például vagy mézet, juharszirupot.
Aki tehát otthon is kipróbálná a kovászos kenyér sütését, annak érdemes több forrásból is tájékozódnia és nem árt, ha felkeres a témával foglalkozó közösségi csoportokat.
Kiemelt kép: Pixabay
