Mintegy fél évszázada kerekeiket a hazai táncházmozgalom elindítói mérték fel. Hármat már a tulajdonosok felújítottak – írta cikkében a Veol.
A XIX. század második felében forogtak a vízikerekei az egyenként kicsi, kis teljesítményű patakmalmoknak. Népszerűségük jó elhelyezkedésükből adódott, gazdaságföldrajzi előnyökkel magyarázható. Pápateszér ugyanis a Kisalföld és a Bakony találkozásánál található.
Északról érkezett a bőséges gabonatermés, az őrölnivaló, oda, ahol a természet, a vízenergia segítette a feldolgozást. A Dunántúli-középhegység legnyugatibb, legnagyobb tagja olyan, mint a szivacs: a karsztkőzet sokáig magában tartja a csapadékvizet, amely a röghegység szélén a felszínre tör. A felfakadó karsztforrások tíz fok körüli vize pedig télen se fagyott be, szárazság idején se apadt ki.
A patakmalom-rekorder faluban – ahol egykor huszonöt patakmalom működött – a vízikerekek foroghatnak tovább. A hazai táncházmozgalom elindítói mérték fel a darálást végző kerekeket, a szentendrei skanzenben pedig máig őrzik azokat a dokumentumokat, feljegyzéseket, amelyeket építészmérnöknek tanuló hallgatók készítettek az 1970-es években a pápateszéri szerkezetekről, egyetemistaként, gyakorlatuk keretében. Köztük volt Sebő Ferenc és Halmos Béla.
Ma két patakmalom és egy malomból átalakított vendégház látható Pápateszéren. Azokat helyreállították a tulajdonosok, részben a hagyományokat becsülők felajánlásainak köszönhetően. Ilyen a Kapcsándi-, mai nevén Schwarz-malom és a Malomtó vendégház is, illetve a Bögi-malom.
Túrákat rendszeresen szerveznek a patakmalmokhoz, a romosokhoz és azokhoz is, amelyek egykori helyét tábla jelöli. A természet gyönyörködtető környezetükben. A Reflex egyesülettel, az önkormányzattal, a plébániával közösen 2018 óta rendezik meg a Patakmalom Fesztivált.
