És, hogy miért királynő? Mert szelíden, de határozottan parancsol rendet az ízek világában. A főtt és a nyers hozzávalókat úgy rendezi el, hogy a gasztronómia birodalmában megszületik a harmónia.
Mi most vegalakomát rendeztünk és köretként fogyasztottuk rántott cukkini és rántott vegánsajt mellé. (A panírozásnál a tojást csicseriborsó lisztből készült palacsintatészta helyettesítette.) Dresszing is készült besamel mártásból (margarinnal és rizstejjel), kevés mustár és kókuszolaj-, szójalapú krém hozzáadásával.
Nem egy kezdőszint, de akinek a családjában él egy vegetáriánus, egy vegán, egy 10 éves koráig tejérzékeny srác és egy salátamániás kamaszlány… nos, ott a háziúr szakácskönyve ilyen különlegeségekkel is gazdagodik, egy vasárnapi ebédnél pedig rabul ejt mindenkit.
Mutatjuk a művet.
Hozzávalók
- 15-20 deka bulgur
- 1 fej vöröshagyma
- 1 konzervkukorica
- 1 darab kápiapaprika
- 1 szál sárgarépa
- 2-3 szelet tofu
- petrezselyem
- só
- bors
Elkészítés
Megfőzzük a bulgurt, ahogy a rizst szoktuk (nálunk a rizsfőzőben két ujjnyira lepi el a sós víz). A tofuszeleteket meggrillezzük, ízlés szerint, lehet egészen aranybarnára. Mivel a tofunak az ég világon semmi íze nincs, ezért még a sütés előtt ízesíteni kell. Én megsóztam, megborsoztam és kevés olivaolajat tettem alá, ami szintén ízesít, de lehet használni bármilyen kedvelt zöldfűszert, fokhagymaport is. A megsütött tofuszeleteket apró kockákra vágjuk és a bulgurhoz adjuk. A serpenyőben, amiben ízes pörzsanyag keletkezett, átforgatjuk a lecsepegtetett kukoricát, én margarint tettem alá, amolyan vajhelyettesítőként. A kissé megpárolt kukoricát is a salátába keverjük és jöhet az apróra vágott vöröshagyma. Ismét egy kevés margarinnal indul a dinsztelés, elég neki pár perc, nem kell vajpuhára párolni.
Most pedig érkeznek a nyers hozzávalók. A kápia paprikát apróra vágjuk, a sárgarépát lereszeljük, a petrezselymet felaprítjuk és az egészet jól elkeverjük. A fűszerezését és nedvességét a sült-főtt hozzávalók adják meg a salátának. A tofu és az a margarinmennyiség, ami a kukoricával és a hagymával belekerült. De a biztonság kedvéért, és persze mártogatósnak is készítettünk dresszinget.
A dresszing
Alapnak besamelt készítettem tejfélék nélkül. Nagyjából 10 deka margarint hevítettem, ment bele két evőkanál liszt, egy kicsit sütöttem a zsiradékban, majd felöntöttem 7 deci rizstejjel, fűszereztem sóval, fehérborssal és szerecsendióval, majd felforraltam, hogy besűrűsödjön. Mivel a növényi alapanyagoknak a fasorban sincs a zsírtartalmuk a tejfélékhez képest, ezért a végén még kellett egy teáskanál keményítőt kikeverve beleönteni. (Egyébként minden szósz sűrítésénél lehet ezzel a színtelen, szagtalan porral játszadozni.) A besamelből egy merőkanállal kiszedtem a mártogatóstálba (a többi ment pihenni a másnapi lassagne projekthez). Egy kávéskanál cseh mustár és három teáskanál kókuszolajos, szójás vegakrém ment hozzá, kellett még egy kis só, citrom nagyon jól állt volna neki, de épp elfogyott.
Sajnos a dresszinget nem tettem a tányérra, gondoltam az ebéd után majd valahogy lefotózom, de megette a család…
Konklúzióként pedig csak annyit, hogy nekem a kedvenc ételem a harcsapaprikás túrós csuszával vagy juhtúrós galuskával, egy hete pedig olyan vörösboros marhapörköltet főztem, hogy apósom és a testvére csak azért nem veregették meg a vállam, mert nem akarták letenni a villát. De épp itt az ideje, hogy minden húsevő megszeressen és megtanuljon húsmentesen is étkezni. A szervezetnek is jót tesz, ha akár több napon át vegetáriánus, vegán ételek kerülnek az asztalra, a bolygónknak pedig a jövője függ attól, hogy megtanulunk-e mértéket tartani a nagy zabálásban, a fogyasztásban.
