Élete első versenyén győzött Bajnok, a 920 kilós charolais húsmarha

Egy tonnás szarvasmarhák, pompás nóniuszok, csikósok karikással, kunkori farkú malacok és sebesen szálló sólymok – ezek várták pénteken a haszonállatok szerelmeseit Hódmezővásárhelyen.

2019. május 9. és 11. között 500 kiállító és több száz haszonállat részvételével rendezték meg az idei, immár XXVI. Állattenyésztési Napok Szakkiállítás és Vásárt, mely huszonöt év alatt Magyarországon a legnagyobb ilyen jellegű rendezvénysorozattá nőtte ki magát.

Csütörtökön, az első napon megkezdődött a tenyészállatok bírálata, pénteken pedig látványos felvonulással és eredményhirdetésekkel folytatódott a három napos a program. Limousin és Blonde d’ aquitanie,  Charolais és Holstein fríz, magyar tarka és szürkemarhák, megannyi ismerős és ismeretlen név és kifejezés. Szakembereket és laikus érdeklődőket egyaránt lenyűgözött a szebbnél szebb állatok látványa.

A nemzetközi bírókból álló zsűri a fajták bírálatakor az állat testének arányai, izomtömege, a szarvasmarha külleme, megjelenése alapján döntött a helyezésekről. Bajnok, a 2,5 éves charolais fajtájú szarvasmarha élete első versenyét saját kategóriájában megnyerte. A 920 kilogrammos vemhes üsző Borsod-Abaúj-Zemplén-megyéből, Tokaj-Hegyaljáról érkezett a versenyre, a Hegyalja-Bos Kft. bekecsi telepéről.

Szent György napjától egészen az első fagyokig kint tartjuk a charolais húsmarhákat, melyeket exportra tenyésztünk. Bajnok élete első versenyén aranyérmet kapott, így rászolgált a nevére.

-mondta Hugya Sándor gondozó a Sokszínű Vidéknek.

Az idős férfi édesapja a Hortobágyon volt juhász, apáról-fiúra szállt a családban az ősi mesterség, Sándor négy testvére szintén juhászként dolgozott. A szarvasmarhák tavasztól-őszig a szabadban legelnek, a téli időszakban istállóban tartják őket, ilyenkor többféle speciális takarmányt kapnak. Ezek a húsmarhák napi 1,5 kilogrammos súlygyarapodásuk következtében hamar elérik a 4-500 kilogrammos testtömeget.

A kifejlett Charolais bikák tömege gyakran meghaladja az egy tonnát, az üszők lényegesen kisebbre nőnek, általában felnőtt korukban 650-750 kilogrammot nyomnak.

Az üszők kilenc hónapig vemhesek, majd egy borjúnak adnak életet. Több más haszonállathoz hasonlóan a szarvasmarháknál is növeli a tenyészállatok értékét a versenyeken elért eredmény, persze a vérvonalukat is pontosan számon tartják.

-tudtuk meg a férfitől.

A marhák, lovak, kecskék, sertések, juhok mellett baromfi és hazai halfajok példányaival is megismerkedhetett a közönség. Több látványos bemutató mellett a Dunapatajról érkezett csikósok hagyományőrző lovas produkciója nyűgözte le leginkább a közönséget. Hamar előkerültek a karikások, majd a pompás nóniuszok magatartásból csillagos ötösre vizsgáztak, gazdáik minden apró rezdülésére fegyelmezetten reagáltak.

A nóniusz, az angol félvér hazai története 1816-ban vette kezdetét, Mezőhegyesi ősöktől indult el a kiváló vérvonal. A huszadik század derekán a Hortobágyon és az Alföld egy részén már igáslóként használták az egykor katonalóként Magyarországra hozott állatot.

A nóniuszok nagy tenyésztelepei napjainkra megmaradtak, a sötétbarna színű állatok Mezőhegyesről, a kisebb termetű, pej színűek a Hortobágyról származnak.

A sok látnivaló és a napsütés rengeteg embert vonzott, hamar megteltek a sátrak közti utcák, délidőben nem úszta meg a hosszú sorban állást, aki marhapörköltre, vagy juhtúrós, lila hagymás kenyérlángosra vágyott. A gyermekek állatsimogatóban ismerkedtek az állatokkal, és szalmabálából épített várfalakra másztak, amíg szüleik megpihentek a félárnyékos sátrak alatt.

Délutánra egy hagyományos magyar vadászati mód, a solymászat képviselői három ragadozó madárral, három “halálos fegyverrel” érkeztek a kiállításra. Az UNESCO “Emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára” néhány éve került fel ez a különleges hagyomány. Szigorú szabályok betartása mellett, felkészülten, többszörös vizsga után lehet valakiből solymász, de nem ilyen egyszerű a tanulás.

Mivel nem létezik hivatalos solymászoktatás, vagy -képzés, így a solymászat, hasonlóan más ősi mesterségekhez apáról-fiúra, mesterről tanítványra száll évszázadok óta.

-meséli Bódis Gergely solymász.

Három különböző fajta madarat hoztak magukkal, Titán egy éves héja, Frea szintén egy éves (amerikai) Harris héja, Csenge pedig egy 6 éves sólyom. Körülbelül egy hónapig tart napi 8-10 órával számítva egy madár betanítása, nagyon fontos az összhang a madár és gazdája között.

Különleges kapcsolatunk van az állattal, ebben a hierarchiában a madár az ember felett áll. Az általunk használt sólymok és héják tenyészetekből származnak, és fegyvernek minősülnek, ezért is nagyon körültekintően kell bánni velük.

A sólymok és a héják 300 km/óra körüli sebességgel képesek lecsapni zsákmányukra, éles karmaikkal ilyenkor szabályosan agyonütik a különféle apróvadakat.

Bódis Gergely búcsúzóul elárulta még, őseink szentként tisztelt madara, a Turul, valószínűleg a kerecsensólyom egyik Ázsiában honos fajtája, az altáji sólyom lehetett.

Találtunk a kifutók lakói között valakit, akit cseppet sem érdekelt a vásári forgatag. Nem sikerült megzavarnunk csendes kora délutáni sziesztájában az óriás sertést, aki 385 kilós méretével mindenképpen tekintélyt parancsolt.

Kiemelt kép: Tóth A. Péter