A környezetbarát gondolkodás és életmód nemcsak a szelektív szemétgyűjtésben merülhet ki, de abban is megnyilvánulhat, ahogyan újrahasznosítjuk a hulladékot. Ennek a mestere az okleveles építészként végzett Baráth Gábor, aki a busó maszkok készítése mellett új hobbira talált majd’ négy éve: gumiszobrokat készít megrendelésre.
A mohácsi származású fiatalember 12 éves kora óta készíti a busójárásra a maszkokat, idén augusztus 20-án pedig átvehette a Népművészet ifjú mestere kitüntetést. Az építészként, belsőépítészként és tájtervezőként dolgozó Gábor új hobbija az autóabroncsokból alkotott szobrászremekek készítése.
Gábor mindig szerette a kézművességet. Az építészetben is keményen jelen van a makettozás, ami szintén egyfajta kézműves munkafolyamat. Egy idő után eltöprengett azon, hogyan lehetne fenntartható műalkotásokat készíteni, amelyek szélesebb közönséghez is eljutnak, mint amilyenek a közterekre kihelyezett szobrok.
Szívesen kiálltam volna a nagyközönség elé közterületekre szánt szobrokkal, ezt meg is említettem az 50 tehetséges magyar fiatal programra beadott pályázatomban 2015-ben. Nagyon sok iparművész foglalkozik fával itthon, de én valami egyedit kerestem, ami ráadásul környezetbarát is, ez fontos szempont volt. Ekkor még nem kristályosodott ki előttem az anyag, amivel dolgozni szeretnék
– meséli Baráth Gábor.
Miért éppen gumi és gumiabroncsok?
A gumi nagyon jó alapanyag, hajlítható, időjárásálló, és újrahasznosítható így a már megtermelt szemét is. A bronzszobrok például sokkal költségesebbek, erősen szennyezik a környezetet előállításuk során, elég a felmelegítésükre gondolni, amihez rengeteg hőt kell termelni, ez pedig fokozott szén-dioxid-kibocsátással jár. Korábban is szobrászkodtam fával, de valami egészen újat szerettem volna kipróbálni, ami forradalmi, meghökkentő, de környezetbarát is egyben.
Honnan jött az ötlet, mi ihlette meg?
Egy vietnami weboldalon láttam először gumiszobrokat, és rögtön tudtam, hogy ez lesz a nekem való anyag. Igaz, itthon is használnak abroncsot dekorációnak, főleg virágtartóként, de én nem a hagyományos formában gondolkodtam. Sok helyen odatesznek például a játszóterekre is mindenféle méretű gumikat, de rájöttem, hogy ebben az anyagban jóval több van. Hatalmas fantáziavilág, hisz könnyen megvalósítható gumiból bármilyen elképzelés. Ráadásul élvezetes dolgozni vele, mert amellett, hogy bármit ki lehet hozni belőle, könnyen és jól formázható.
Hogyan fog hozzá egy gumiabroncs-szoborhoz?
Először megtervezem a tartóvázat, fémből, fából vagy műgyantából, aztán legyártatom, ami többnyire lakatosmunka. Alulra autógumit használok, a fő formázást ezzel, az aprólékosabb munkákat motor- vagy bicikligumival végzem, mert ezeknek vékonyabb a felületük, könnyebb dolgozni velük. A végtagokhoz tökéletes a motorgumi, a szemekhez és a fülekhez a bicikligumi. A kopottabb nyári gumit könnyebb hajtogatni, mint a keményebb télit, aminek viszont jobb a tartása és tartósabb. De a berepedezett, meggyengült anyagúakat már én sem tudom hasznosítani.
Honnan szerzi be a szükséges gumiabroncsokat?
Az autógumit a helyi depókból, ahol felhalmozva állnak szemétként, várják, hogy vigyék az égetőkbe. A depósok örülnek, hogy megszabadítom őket a hulladéktól. A kidobásra ítélt bicikligumikat pedig a szervizekből gyűjtöm össze, szerencsére sok a biciklis. Csakis újrahasznosítandó gumikkal dolgozom, nem vásárolok semmit a szobraimhoz.
Meddig tart egy nagyobb mű megalkotása, és mennyi autóabroncs kell hozzá?
Egy szobor elkészítése két-három hónapot vesz igénybe a tervezéstől a teljes elkészüléséig. Még soha nem számoltam össze, pontosan mennyit használok fel a gumiból munka közben, de a lovas szobromhoz úgy ötvenet, a nagyobb elefántos kompozícióhoz viszont már 70-80-at is, úgy saccolom.
Melyik volt a legkedvesebb vagy legkülönlegesebb alkotása?
Mindegyik érdekes és különleges a maga nemében. Bár elsődlegesen közterületekre kapok megbízásokat, tavaly megkeresett egy hölgy Hajdúböszörményből, aki egy lovat rendelt tőlem a férje 70. születésnapjára. Gumisként dolgozik jelenleg, de régen lovakat tartott, és jó lovas volt maga is az úr, innen jött az érdekes kérés. Nagyon jól sikerült a meglepetés, az újdonsült gumiló-tulajdonos felöltötte a cifraszűrjét, és egy fotó erejéig büszkén feszített a gumiló hátán. Így mesélte el nekem telefonon nagy örömmel utólag az elégedett feleség.
Hol láthatjuk még a különleges gumiszobrokat?
A legtöbbet Budapesten egyelőre, a Cápa a Dagály Strandürdő előtt, a Gladiátor a III. kerületben áll a TVE vívó-és tornacsarnok előtti parkolóban, az Ágaskodó ló szintén a III. kerületben található az egyik téren, az Elefántok viszont az Apolló Gumigyár előtt ágaskodnak Gyöngyöshalásziban. Ez utóbbi az eddigi legnagyobb munkám, most pedig egy oroszlánfejen dolgozom.
Szerencsehozó elefánt gumiból
Az elefántot a Makettépítő Zrt. ajándékozta a gumigyárnak, ehhez is fűződik egy kedves történet. Ez a szobor már akkora, hogy teherautón szállították el a helyszínre, és amikor a pirosnál várakoztak Gyöngyösön, épp egy óvodáscsoport haladt át a zebrán. A gyerekek megálltak, és megtapsolták az elefántot, közben mosolyogtak és nevettek. Amikor pedig megérkeztek, a manitounak nevezett targoncával emelték be a helyére, mivel olyan nehéz, hogy már csak géppel lehet mozgatni. A targoncás felemelte, letette, aztán pedig melléállt, és lefényképeztette magát a szoborral.
Kiemelt kép: Baráth Gábor