Miért nyílunk meg könnyebben a kutyáknak, mint embertársainknak? Mert ők olyan cukik és őszinték – vághatjuk rá. Pedig a válasz ennél is egyszerűbb: velük kapcsolatban nem nevelték belénk, hogy óvakodjunk az idegenektől. Épp ezért segítenek ezerféleképp a terápiás kutyák, akár lerajzolják, öltöztetik, fésülik vagy csak átölelik őket.
Ha a terápiás kutyákra gondolunk, általában azok a szőrmókok jutnak eszünkbe, akik odabújnak a gyerekek mellé. Nem is gondolnánk, hogy a feladatuk ennél sokkal összetettebb, és a lehetőségek száma végtelen. A speciálisan képzett négylábúak tanítanak, fejlesztenek, traumát oldanak és persze vigasztalnak is.
Általános tévhit, hogy az ilyen kutyák csak simogatásra alkalmasak, hiszen ez a kép rögzült a médiából
– mondja Gaál Györgyi, a Mancsos Segítőtársaink Terápiás Állatok És Oktatási Alapítvány vezetője.
Ezek az állatok valójában képesek tökéletesen ráhangolódni az emberi érzelmekre, akár csoportban, akár egyénre szabottan dolgoznak. Minden korosztállyal és a legkülönbözőbb csoportokkal foglalkozunk, a fogvatartottaktól az értelmi sérültekig
– tette hozzá.
A kutyaszőrre aggatott csipeszek számolni tanítják a gyerekeket, vagy épp az írást készítik elő a finom motoros mozgás fejlesztésével. De kerülhet rájuk zeneórán csörgő, évszaknak megfelelő ruha, kép, anyagdarab, farsangi jelmez.
Van kutya, akit arra tanítottunk, hogy az iskolában, feleléskor a tanulóra figyeljen – ha viszont elakad a felelettel, akkor a kutya lefekszik. Hihetetlenül motiválta a gyerekeket, hogy megtartsák a kutya figyelmét
– emelte ki a terapeuta.
Oktatókutyák, fejlesztők és a krízissegítők
De nem csak a legkisebbek szeretik a négylábú segítőket: jelen vannak az bűnmegelőzési programokon, javító-nevelőintézetekben is, ahol különböző jellemű és külsejű kutyák tanítanak rá, hogy válogassuk meg az emberbarátainkat. Más ebek az idősotthonban segítenek a demens lakóknak a postájukat szétválogatni, vagy épp rábírják őket a testmozgásra: volt olyan néni, aki csak a kutyával a húzós kiskocsiban indult el sétálni.
A kutyák munkája három típusba sorolható. Az oktatókutyák 45 perces órákat „vállalnak”, kis szünetekkel. A fejlesztőket 20 perc után pihentetik, de nekik milliméteres pontossággal kell tudni lerakni a lábukat, fejüket, farkukat. Látszólag egyszerűbb feladat a krízissegítőké, akiknek nincs más dolguk, mint odabújni a nehéz helyzetben lévőkhöz, ám ilyenkor minden szorongást és szomorúságot érzékelnek.
Így neveld a terápiás kutyádat!
A kutyák kiképzése több éves folyamat, nem véletlenül: a végére az állat megtanulja, hogy mindent engedjen az embernek. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a testi épségére fokozottan ügyelni kell!
Az állatok a képzést követően vizsgáznak, és félévente kötelező laborvizsgálaton is részt vesznek. Eközben a gazdik is tevékenyek, hiszen ők többek közt pszichológiát és anatómiát is tanulnak a képzés során, és a kutyák „bevetésein” is mindig jelen vannak.
Minden négylábú egy szervezet tagja, ők biztosítják a munka minőségét, hiszen egy rossz kutyás élmény komoly lelki sérüléseket okozhat. Hogy ez soha ne történjen meg, már azt is komolyan kell venni, ha az állat ásít vagy félrenéz. Ha pedig simogatás helyett tépik vagy rángatják, a szakember azt is tudja, milyen reflexpontokon kell megnyomni az ember kezét, hogy akarata ellenére is kinyíljon.
Hogy melyik eb mit vállal, azt maga dönti el. Már a kiképzés elején kiderül, ha nincs kedve együttműködni. Később az is, mely feladatokat végzi a legnagyobb örömmel.
Sőt, még csak a kölyökkor sem feltétel: volt kutya, aki hat éves korában került Györgyiék keze alá.
Egy pitbullnak pedig például azért örülünk, mert őt a durvább gyerekek is nyugodtan fogdoshatják, azt masszírozásnak fogja megélni
– zárta gondolatait Gaál Györgyi.
Kiemelt fotó: Pixabay
