A Sándorfalva és Dóc közötti vadonban emelt kunyhót készítői menedékháznak szánják a kék túra megfáradt vándorai, kiránduló családok, erdei emberek számára. Hat jó barát, hat kolléga összefogásával tenyérnyi csodát teremtett az erdőben.
Kunyhó az erdő közepén
Ottó és barátai „civilben” család apák és a természetkedvelők. Mindannyian túráznak, amikor idejük engedi, sok időt töltenek a természetben.
A kunyhót saját magunknak építettük. A cél, hogy ha el szeretnénk vonulni a város zajától, és a mindennapi rohanásban egy kicsit megpihenni, ez a hely ideális legyen hozzá. Akár mi, barátok, akár a család bármikor kijöhessen egy szalonnasütésre, bográcsozásra, pár napot eltölteni a varázslatos környezetben
– mesélte Nagy Ferenc Ottó a Sokszínű Vidéknek, hozzátéve, kiváló lehetőség, hogy a gyermekeket közelebb hozzák a természethez.
Bozótjárók
Ottó és barátai egy különös szabadidős irányzat képviselői. A Bushcraft ausztrál kifejezés, amely a bozót szóból ered, és a természettel való együttélésre utal. Külföldön évek óta népszerű a mozgalom, melynek követői szabadidejükben a természetközeli életmódot gyakorolják.
Minden tájegységnek, minden éghajlatnak megvan a maga sajátossága. Bushcraftozni ugyanúgy lehet a dermesztő tajgán, mint az esőerdőben, trópusi sivatagban, vagy akár a hazai erdőkben. A dolog kulcsa, hogy ismerjük az adott környezetben rejlő lehetőségeket
– mesélt hobbijáról az alföldi kunyhóépítő.
A leleményes bushcraftosok célja, hogy ismereteiket folyamatosan fejlesztve olyan közeget hozzanak létre, melyben kényelmesen, akár életvitelszerűen is lehetséges a természetben élni. Ottó hangsúlyozta, a bushcraft szerelmesei nem akarnak túlélni semmit. Kedvtelésből gyakorolnak olyan ősi technikákat, amilyen például a gyufa nélküli tűzgyújtás, a vízszerzés, vagy a menedéképítés.
Ezeket a praktikákat kombináljuk a modern felszerelésekkel. Kétségtelen, hogy ez a fajta ismeret és tapasztalat egy esetleges túlélési szituációban jól jöhet, de nem ez a célunk. Mivel a bushcraft ilyen sokrétű, mindenki megtalálhatja a maga útját. Szigorú szabályok nincsenek, egyedül a természet óvása és tisztelete alapkövetelmény.
Ügyes kezek szorgoskodtak
A kunyhóépítőknek első nekifutásra az ideális hely kiválasztása némi gondot okozott, szerettek volna olyan helyre építeni, ami viszonylag jól megközelíthető, mégis eldugott. Fontos szempont volt, hogy a vadon élő állatokat és az erdő nyugalmát a legkevésbé zavarják.
Az építéskor ügyeltek arra, hogy a beépített anyagokat lehetőség szerint újra hasznosítsák, és környezetet a lehető legkevésbé károsítsák.
Az alföldi „bozótharcosok” követték a bushcraft hagyományokat. A munka során, semmilyen gépi eszközt nem használtak. Kézi erővel, egyszerű eszközökkel dolgoztak, lapáttal, késsel, fűrész és balta segítségével pompás hajlékot emeltek.
Kizárólag kidőlt, földön heverő fadarabokból építkeztünk. A falakat jutazsákok alkotják, melyeket a közelben kinyert földdel töltöttünk meg. A tetőt eredetileg sással vagy náddal szerettük volna borítani, melyet a közeli csatornából gyűjtöttünk volna, de sajnos amire odáig jutottunk, lekaszálták a területet.
A bozótlakók a tetőt fóliából és zsindelyből készítették, olyan anyagokat hasznosítottak, amelyeket mások kidobásra szántak. Ottó kiemelte, a jelenlegi forma átmeneti megoldás, később szeretnének a pléhtetőt náddal borítani, így a kis kunyhó szinte észrevétlenül belesimulhat a környezetébe.
Melegedhetnek és jóllakhatnak
Első látásra is takaros kuckót alkottak. Mindössze 6 x 5 méter az alapterülete, ebből a lakható rész nagyjából 10 négyzetméter. Ebben a kisebb, zárt zugban található egy téglából és vályogból kirakott kályha. A puritán szerkezet alkalmas fűtésre, az edényekben feltett ételeket pedig a vándorok felmelegíthetik a lángjánál.
A menedék lakható állapotban van, de a közeljövőben szeretnénk még fából két darab emeletes ágyat is készíteni. Azt tervezzük, hogy a jutazsákokat agyaggal betapasztjuk, így az időjárás viszontagságainak még jobban ellenáll majd az épület
– sorolta a tennivalókat a terepkerékpáros.
A házikót fedett előtérrel bővítették, itt egy pad és egy fatároló kapott helyet. A fedett tároló esős időben jó szolgálatot tehet a betérő utazóknak: takarásában a tűzgyújtásra alkalmas fa szárazon maradhat. A menedékház előtt kialakítottak egy tűzrakó és bográcsozó helyet egyszerű padokkal és székekkel. Akár szalonnasütéshez, baráti borozgatáshoz is ideális helyszínt biztosíthat a tenyérnyi tisztás.
Szeretnének példát mutatni
Az első kint töltött éjszakán fogalmazódott meg bennük az ötlet, mi lenne, ha megosztanák a túrázókkal és a bushcraft iránt érdeklődőkkel a hely pontos koordinátáit. A helyet a mozgalom magyarországi követői által látogatott Facebook csoportban megtalálhatják. Magyarországon egyébként számos hasonló menedéket építettek már, az aprócska kunyhók szabadon, díjmentesen használhatók.
Mivel Ottóék házikója az Országos Kéktúra útvonaltól (Alföldi Kéktúra) mindössze 350 méterre épült, ideális menedékként szolgálhat az úton levőknek. Azt remélik, hogy a mai fiatalság és a magyar társadalom elég érett már ahhoz, hogy egy ilyen helyet tiszteletben tartson, és megőrizzen épségben.
Ha csak annyit elértünk, hogy valaki a közelben kedvet kap és kiruccan egy-egy napra a természetbe, már megérte. Nagyszerű lenne, ha országszerte mások is kedvet kapnának hasonló építkezésre. Roppant hasznosak az ilyen házikók, külföldi oldalakon több olyan turista beszámolót olvastam, amikor életeket mentett a menedék
– fogalmazott a természetjáró.
A cikkben szereplő fotókat Nagy Ferenc Ottótól kaptuk.
