Itassuk a méheket, de ne cukros vízzel

Készítsünk méhitatót, hogy segítsünk a kis beporzóknak, de figyeljünk oda arra, hogy soha ne adjunk a tiszta vízhez cukrot.

A háziméhek a virágzó növények 80 százalékát porozzák be. Elvesztésük nemcsak az étrendünket alakíthatná át drasztikusan – az alma, brokkoli, szamóca, dió, spárga, áfonya vagy uborkafogyasztásunkat, hogy csak néhányat említsünk – hanem veszélyeztetné a hústermelést is, hisz nem állna rendelkezésre többé lucerna az állattenyésztéshez – írja a Healthy Food House.

A Cornell Egyetemen végzett tanulmány szerint a méhek az Amerikai Egyesült Államokban évente 14 milliárd dollár értékű növénybeporzást végeznek – ennyit érnek összesen az általuk beporzott növények a piacon –  így ha a méhek eltűnnének, a beporzást igénylő növények is velük pusztulnának, és az emberiséget ezzel nem csak egyszerűen puszta vízkúrára kárhoztatnák.

Egy méh percenként tízezerszer csap a szárnyával, legalább napi kétezer virágot poroz be, pollent hurcol magával, és segít az élelmiszerellátásban bennünket. Ez a kemény munka kimeríti, és szomjassá teszi a méheket, így elengedhetetlen a számukra, hogy megfelelő és biztonságos vízforrásaik legyenek.

Kim Flottum, a Bee Culture elnevezésű magazin szerkesztője azt írja a könyvében, hogy a víz a kikristályosodott méz feloldására, a lárvák ételének a hígítására, és egy forró napon szomjoltó hideg italként szolgál. A méhek pontosan emlékeznek arra, hogy hová térjenek vissza, ahol egyszer már biztos ugyanarra a vízlelőhelyet találtak.

A méhek vizet használnak:

• Hűtéshez a nyári hőség idején, amikor is vékony vízréteget terítenek a lezárt ürülékükre, amelyekben a bébi méhsejtek, a lárvák és a tojások vannak. A kaptár belsejében lévő dolgozók erőteljesen fújják ki a levegőt, amely elpárologtatja a vizet, és így lehűti a kaptár belsejét.
• A páratartalom szabályozásához.
• Az élelmiszer megemésztéséhez, az anyagcsere-folyamatokhoz.
• A lárvák táplálására: a nővérke méhek táplálják a fejlődő lárvákat, és nagy mennyiségű pollenre, nektárra és vízre van szükségük a mirigyeik számára, hogy a lárvák táplálására használt zselét előállítsák belőlük. Ez egy félig folyékony termék, sárgásfehér színű és enyhén savas ízű. Ez a dolgozó méhek lárváinak étele három napig, a királynő-lárváké öt napon keresztül, a felnőtt királynőé pedig egész élete során.
• A kikristályosodott, raktározott méz hígításához, vagy a cukoréhoz, ha azzal táplálják őket.

Egyszerűen segíthetünk nekik, hogy hozzájussanak a szükséges vízmennyiséghez.

Tegyünk egy edénybe, tálba kavicsokat-köveket, így öntsük fel azt vízzel. Ily módon biztonságosan landolhatnak és ihatnak, a vízbefúlás veszélye nélkül.

Hamis hír keringett Sir David Attenborough, a jól ismert filmes természettudós közösségi média oldalán, amely során elterjedt az a téves nézet, hogy a méheket segíthetjük, ha cukros vizet teszünk ki nekik itatónak. A cukros víz nemhogy segítene nekik, de egyenesen káros is a kis rovaroknak. A BBC kérésére a Facebook eltávolította az álhírt, de számos webhely másolta, és továbbra is folyamatosan osztják meg ezeket a hamis információkat.

Ez a gyakorlat komolyan veszélyezteti a növénybeporzást, hisz a méh a cukros vízből hozzájut a számára szükséges cukormennyiséghez, és a virágporok keresése helyett oda tér majd vissza, ahol cukros vizet kapott. Ugyanakkor a háziméhek százai a mézzel együtt tárolják a cukros vizet a kaptárjaikban, így tulajdonképpen befröcskölik velük azt, azaz felvizezik-hígítják a mézet.

A könnyen felszívódó mézzel szemben a szilárd cukrot oldaniuk kell. Csak lassan tudják ezt elvégezni, mivel ehhez a garatmirigynek megfelelő mennyiségű váladékot kell elválasztania. A melezitóz kristályok oldása különösen nehéz.

Ezért, ha legközelebb vízzel itatná a háziméheket, hogy segítsen nekik a hőségben, ne adjunk a tiszta vízhez cukrot,  különben akár kárt is tehetünk a kedves és hasznos kis rovarokban.

Kiemelt kép: iStock