Nem kell hozzá diploma, hogy varázslatos sziklakertet építsünk

Némi bátorsággal, fantáziával és vállalkozókedvvel, okos tervezéssel magunk is csinosíthatjuk kertünket, házunk táját. Egy rusztikus téglákból megálmodott, szépen kirakott pihenő a diófa árnyékában udvarunk dísze, és vasárnapi sziesztánk eszményi helye lehet.

Romos, régi melléképület tégláiból, kidobásra ítélt, bontott téglahalmokból sok szép dolgot készíthetünk. Újjászülethetnek munkánk nyomán akár kerti utak, illatos fűszerspirál, vagy egy színpompás virágágyás szegélyének formájában.

Többet ésszel mint erővel

Kanyargós téglaút a kertben, pihenőhely, vagy egy virágágyás, alapos átgondolást, tervezést igényel a munka. Kerti utak kialakításakor ásóval, lapáttal kiszurkáljuk a tervezett nyomvonalat, majd szépen lerakosgatjuk „kötésben” a téglákat. Azért kell kötésbe tenni, hogy szilárdabb, masszívabb legyen az utacska, hiszen egy nyári felhőszakadás hamar kibillentheti egyensúlyából a téglákat. A téglautaknál a teherhordás másodlagos szempont, legtöbbször egy-két talicskányi gyomot kell eltolni rajta ából-bébe, például a komposztálóhoz.

A diófa árnyékában

Ahogyan téglautak építésekor a várható terhelés, egy kerti pihenő kialakításakor a személyek száma befolyásolja leginkább az építmény méreteit. Hasonlóan mértékadó az adott, már meglévő helyhez való illeszkedés, fel kell mérni, hogy a diófa árnyékában körülbelül mekkora felületen tudunk majd üldögélni. Egy nagyobb asztal legalább hat, de inkább nyolc székkel már kisebb baráti összejövetelekhez is megfelelő.

Ha még soha nem építettünk téglából, célszerű papíron előre felvázolni a lehetséges vonalakat, alakzatokat. Bár sokak szerint esztétikusabbak az íves formák, nem szabad túlzásokba esni a kacskaringókkal, az íveket nem könnyű esztétikusan megalkotni. Egy teljes körív kialakítása a sugarasan elhelyezett téglák között kialakult kisebb-nagyobb hézagok miatt nagyobb gyakorlatot igényel.

Az élet sok más területéhez hasonlóan itt is a kevesebb több lehet – nem kell mindenáron túlcifrázni a felületet. Megnyugtatóbb látvány egyenes vonalú tégla felületekkel ritmusosan játszani, ráadásul nem kell a téglákat darabolgatni, tördelni mint az íves hézagoknál.

Ásó, kapa és bontott tégla

Mindezek ismeretében először kitűzzük az alap forma pontos méretét, körvonalát. Az íveknél kezdőként könnyebb, ha az ember hagy némi mozgásteret, nem törekszik azonnal végleges kör méretre, előfordul, hogy egy téglányival elcsúszunk – ezért sem kell egyből pontosan behatárolnunk a végső kontúrokat.

Pihenőnk körvonalának kitűzése után a lesüllyesztett részt – tükröt – kell kialakítanunk. Lényege, hogy 7-8 centiméter mélységben egy ásóval eltávolítjuk a földet. A lesüllyesztett tükörre egy ujjnyi vastagon homokot szórunk, ebbe ágyazzuk bele később a bontott téglákat. Apró, oldalirányú ütögetésekkel, tenyerünkkel, kézéllel vagy a kalapács nyelével tudjuk helyére igazítani az egyes darabokat. Fájós derekúaknak egy térdelőpárna (térdelőszivacs) ekkor különösen jó szolgálatot tehet.

A felületek kitöltésekor szinte minden esetben kívülről haladunk befelé, így egyre inkább elfogynak az egész téglák közti üres helyek – ahol lehet, persze már ekkor fél téglákkal egészítjük ki a keletkezett hézagokat. Amikor a felület téglái között már csak apróbb, szabálytalan alakú rések maradnak, azokat tégladarabokkal, vagy nagyobb kaviccsal tömködhetjük be.

Végül egy hagyományos seprővel és pár vödörnyi homokkal kell beseperni az elkészült felületet, majd a gravitáció megadja a végső formát a felületnek, egy esősebb nap után maguktól fognak helyükre kerülni a mozaikszerűen elhelyezett darabok. Kerti kiülőnk késznek nyilvánítható, hiszen nem akarunk autóval járni a burkolaton, ennyi szilárdság elegendő egy kerti grillezéshez, vagy a vasárnap délutáni szunyókáláshoz.

Sziklák között tenyérnyi harmóniák

Sziklakertek a legtöbb kertbarát családi házának udvarát, vagy előkertjét díszítik, mi magunk is készíthetünk sziklákból, kövirózsákból, pozsgásokból, vagy más, talajtakaró dísznövényekből varázsszőnyeget. Virágágyásba szerkesztett sziklakert, fűszerspirál, vagy klasszikus sziklakert van néhány szabály, melyet célszerű betartanunk ahhoz, hogy tartós és pompás látványt nyújtó dísze legyen kertünknek.

Sokan úgy gondolják, egy sziklakert elkészítése annyiból áll, hogy néhány különleges alakú, mintázatú nagyobb sziklát ötletszerűen elhelyezünk egy előzetesen kialakított ágyásban, majd virágokkal körbeültetjük a kimaradt részeket. Az igazság az, hogy ennél azért tudatosabban kell megépítenünk a díszkertecske szerkezetét, ha nem szeretnénk, hogy két locsolás, vagy egy júniusi felhőszakadás szétmossa a sziklakertünket.

Leggyakrabban napfényes helyen áll a sziklakert, ilyenkor a telepített növények fényigényes, szárazságtűrő fajok legyenek. Először – hasonlóan a kerti pihenő, vagy az utak építéséhez – kitűzzük (kiszúrjuk) kapával, ásóval, vagy egy lapát élével sziklakertünk alaprajzát, kontúrját. Amennyiben egy már meglévő, adott formájú virágágyásba fogjuk felépíteni, akkor ezzel nem kell foglalkoznunk. Második lépésben a beszerzett sziklák közül a legnagyobbakat elhelyezzük a véglegesnek szánt helyükre, magasság szerint, átgondolva.

Ezután az alapra, a nagy sziklák közé megépítjük a sziklakertünk alapját képező halmot, amire majd a termőföld réteg kerül. Ha rendelkezünk törmelékkel (akár tégladarabokkal, kaviccsal, sóderrel) akkor ezekből, ha nem, akkor vegyes földből építkezhetünk. Végül jöhet rá a termőföld, vastagon rétegezve, hogy a beültetendő növények gyökérzete képes legyen megfelelő mennyiségű tápanyagot felszívni belőle. Utolsó lépés, hogy beültessük sziklakertünk fő ékességeit, a dísznövényeket.

Téglákból, kövekből építkeztünk, ezért sem szabad felednünk, hogy bármilyen kerthez hasonlóan, ugyanúgy heti gondoskodást, figyelmet igényelnek az építményeink. A rendszeres, megfelelő mennyiségű öntözővíz biztosítása mellett néhány kimozdult kő, vagy szikla megigazítása, a túlburjánzott növények ritkítása, és a téglák között kinőtt fűcsomók eltávolítása sokszorosan meghálálják törődésünket.

Kiemelt kép: Horváth Tamás