Mozaik

Családtag lett Lilike, a kilenc éve Semjénházán telelő gólya

Ivaréretten derült ki, hogy hím madár, de a nevét "fiúként" is megőrizte.

Lélekemelő történet  a Semjénházán élő Dunaiéké és a félig-meddig családtagnak számító Lilikéjé, a fehér gólyáé. Lilike – aki egyébként hím madár – az Ásotthalmon immár kilencedik éve telelő Matyi mellett a második “kilences” gólya hazánkban, hiszen maradandó sérülése miatt ő is kilencedszer maradt itthon a hideg évszakra. Kettőjükön kívül a Hortobágy térségében rendszeresen megfigyelt Kikelet a legrégebben itthon telelő gólya: ő 12 éve nem hagyta el Magyarországot.

Évek óta a Hortobágyon telel ez a fehér gólya
A megfigyelések szerint mindig ugyanazon az oszlopon pihen.

Dunai István kilenc éve talált rá a sérült, magatehetetlen, sárban fekvő gólyára. Hogy mi történt akkor vele, azt azóta is csak csak találgatni lehet, szárnysérülése miatt azonban nem tudott elvonulni társaival téli telelőhelye felé.

A semjénházi férfi a sérült maradarat magához véve szólt a madármentőknek, ám a szakemberek a jelzést követően csak jóval később érkeztek meg. Dunai István nem akarta mozgatni, és fedett helyre vinni az állatot, mert nagyon rossz állapotúnak ítélte meg. Ezért  sátrat épített a gólya fölé a kertjében – ahol sérülten elhelyezte a madarat -, éjjel-nappal gondozta, míg végül elvitték a szakemberek a Fenékpusztai Madármentő – és Gyűrűző Állomásra. Ott részlegesen visszanyerte egészségét a gólya – szárnysérülése ugyanis maradandónak bizonyult -, majd szabadon engedték, lévén, hogy rövidebb távokat képes repülni.

Fotó: MTI/Varga György

Aztán elérkezett az első tél, amikor a madár a Dunai-portához közeli villanyoszlopon ácsorgott esőben, szélben, hóban, fagyban. István és felesége elkezdték etetését, a gólya pedig odaszokott kertjük végébe, állandó táplálkozóhelyére. A gazda ekkor úgy gondolta, nevet ad a madárnak. A gólya a Lilike nevet kapta, bár nem lehetett tudni, hogy hím vagy tojó? Az ivaréretten derült ki, hogy hím, de a nevét “fiúként” is megőrizte.

A felcseperedett Lilike abban is különleges, hogy miután párra talált, a Semjénházától jó két kilométerre lévő Molnáriban alakították ki fészkelőhelyüket, ám a rendszeresen telelésre induló tojó távozása után ő visszatér megszokott semjénházi telelőhelyére, Dunaiék kertjének közelébe. A tojó tavaszi visszatérését követően Molnáriban költenek minden évben.

Fotó: MTI/Varga György

Lilike és párja az évek során 30 fiókát neveltek fel. A Dunai házaspár szükség esetén a költési szezonban is segíti a gólyapárt akkor, ha az időjárás következtében nincs elég élelmük. Idén két fiókájuk volt Lilikééknek, de a gólyákat az egész országban érintő tavasz végi ítéletidő miatt mindkettő fióka elpusztult.

A tojó a menetrend szerint idén augusztus végén is elkezdte vonulását, Dunai István pedig szintén menetrendszerűen megérkezett Molnáriba, hogy “hazacsalogassa” a madarat megszokott telelőhelyére, Semjénházára.

A férfi úgy érzi, Lilike megismerte őt, mégis haza kellett mennie a feleségéért, aki felöltötte “etetős ruháját” és megjelent a gólyánál. Néhány kedves csalogató mondat után a házaspár hazament, ám nem sokkal később Lilike megjelent a kert végében. Azóta is etetik a madarat, és bíznak abban, hogy a télen nem lesz gond a családtagnak fogadott madárral, és eddigi szép élményeik újabbakkal gazdagodnak. A gólya Semjénháza büszkesége, téli táplálásában más helyi madárbarátok is segítenek.

Fotó: MTI/Varga György

2017. februárjában az áramszolgáltató szakemberei, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Balaton-felvidéki Nemzeti Park együttműködésével műfészket szereltek a fészekfoglalási időszak előtt a Dunaiék portája közelében lévő semjénházi villanyoszlopra, abban bízva, hogy az itthon telelő madár rátalál majd az „otthonának szánt” helyre. A fészek azonban azóta is üresen áll, mert Lilike hajthatatlan: a Molnáriban lévő költőhelyéhez ragaszkodik, Semjénházán pedig megteszi neki Dunaiék portjának közelsége, ahol szerető és gondozó emberek óvják őt a téli hónapokban.

Kiemelt képünkön Lilike kutat élelem után Semjénházánál 2017. február 16-án. Fotó: MTI/Varga György

Nagyjából 90 kilogrammos, ellipszis alakú, tud döntéseket hozni és alkalmas nyersanyagok, fémek kutatására, és földalatti bányák feltérképezésére is, mindezt víz alatti környezetben.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Sokszínű vidék Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.