Minden országnak, sőt, minden egyes kutyatartónak megvan a maga favoritja a kis négylábú kedvenceket illetően. Többnyire viszont van egy általános és aktuális trend, ami meghatározza, hogy milyen kutyafajták közül választunk, választhatunk országhatárokon belül, amikor úgy döntünk, hogy négylábúval bővítjük a családot, vagy épp magunkat örvendeztetjük meg egy baráttal.
Az alábbi kutyafajták nálunk kevésbé ismertek, de legalább olyan cukik és szeretnivalók, amilyenek a hazai kedvencek.
1. Catahoulai leopárdkutya
Az amerikai fajtát a Louisianába érkező első telepesek tenyésztették ki. Juhászkutyaként vált be, de hasznos segítőtársként vett részt a mosómedve- és prérikutya-vadászatokon is. Nevének magyarázata: főleg Catahoula egyházkerületben volt népszerű, szőrzetének mintázata pedig emlékeztet a leopárdéra, innen nevének második tagja. Viszonylag nagy termetű, izmos, de karcsú kutyafajta, nagy buksi fejjel. Farkát kissé megemelve tartja. Végtagjai párhuzamosak, hosszúak, egyenesek. Szőrzete vastag, sűrű, rövid. Színe kékesszürke, fekete, vörös vagy sárgás foltokkal, írja a Kutya-tár. Az odaadó, szeretetre méltó, viszonylag könnyen kezelhető, de kissé agresszív kutya könnyen a család barátjává válik.
2. Löwchen vagy kis oroszlánkutya
A német neve megtévesztő, mert francia származású a szobakutyus, és több száz éve él Dél-Európában. A világ egyik legritkább fajtatiszta kutyája. A kis termetű kutya feje kicsi, füle lelóg, farkát a hátára kunkorítja. Szőrzete hosszú, hullámos, farka bojtban végződik, innen a neve is, hisz megjelenésének pöttömnyi oroszlánra emlékeztető külsőt kölcsönöz. Az értelmes, játékos és vidám kutyus bundája fehér, fekete, sárgásfehér vagy citromszínű, de lehet foltos is. Bár jelzőkutyának is bevált, napjainkban inkább csak luxuseb.
3. Dandie dinmont terrier
Az apró termetű terrier a skót, a skye és a bedlington terrier kereszteződéséből származik. A szívós, fáradhatatlan, mozgékony kis eb az előítéletekkel szemben értelmes, tanulékony és nagyon önálló kutyafajta. Valaha nagy patkányozó hírében állt, kotorékmunkára is használták, manapság azonban inkább dédelgetett ölebként népszerű, főleg Anglia-szerte.
4. Cirneco dell’Etna vagy szicíliai nyúlvadász
A kisebb termetű, ősi agárfélét nyúlvadászatra használták régen. Úgy tartja a mondás, hogy a “Cirnechi” (olaszul kutyák) már 3000 éve került Szicíliába a föníciai kereskedők révén.
A fajta különleges sajátossága az volt, hogy étel és ital nélkül is képes volt hosszú órákon át dolgozni, rohanni, amit épp megköveteltek tőle. A fajta szaglása kitűnő, testalkata pedig lehetővé teszi, hogy agárhoz hűen akár egyenetlenebb hegyvidéki környezetben is probléma nélkül fussa a kilométereket, ahogy a neve is az Etna tűzhányóra utal.
5. Berger de Brie, Brie-i juhászkutya
Ősi francia pásztorkutya. A múlt században a briard-t és a beauce-i juhászkutyát még egy fajtának tartották, de a két vonal később kettévált. A nagy termetű, selymes szőrű kutya szemei eltűnnek a hosszú szőrbunda alatt. Nyájőrzőként használták, de napjainkban kiváló vakvezetőként is alkalmazzák a sokoldalú munkakutyát. A fehér kivételével bármilyen színű lehet, viszont a hátulsó végtagjain előírás a fajtatiszta példányoknál a kettőzött farkaskarom. Rendkívül sokoldalú eb, szinte bármilyen feladatra alkalmas. Munkakedvéről legendákat mesélnek. Könnyen fegyelmezhető, de ha kell, rámenős, kemény, harcias óriás, ugyanakkor gazdájához gyengéd, és végtelenül ragaszkodó.
6. Kai ken vagy Tora Inu
A Kai ken vagy más néven Tora Inu, tigriskutya, egy őshonos kutyafajta Japánban. Igazi jelképnek számít, már évszázadok óta tenyésztik. Rendkívül ritka, még az őshonos területein is. Múltja az ókorig vezethető vissza, ezért a legtisztább fajtának minősül Japánban. Kai egy elszigetelt területén kezdték el tenyészteni mint vadászkutyát. Legfőképp nagyvadakra, szarvasra és vaddisznóra mentek vele. 1934-ben a kai ken kutyafajtát Japán természetes jelképeként könyvelték el, írja a Wikipédia.
A hegyi életmódhoz szokott kutya végtagjai és térdei igen fejlettek, a zsákmányért még a fára is felmászott, ha kellett. A kiskutyák egyszínű bundájából hónapokkal később alakul ki a tigris csíkos mintázata, rendkívüli esetben előfordul, hogy csak 5 éves korukra fejlődik ki a végleges szőrzetük. Intelligensek, fürgék, éberek, és hihetetlenül bátrak. Természetükben van a vadászat, de házőrzőként is megállják a helyüket, ugyanis tartózkodnak az idegenektől, a gazdáikhoz pedig hűségesek. Barátságosak a gyerekekkel és fajtársaikkal egyaránt, így a család barátja lesz. Szeretnek úszni, vadászat idején bemerészkednek a vízbe, de akár a fákra is felmásznak a zsákmányért.
7. Catalburun vagy török vizsla
Ez a különleges kutyafajta arról nevezetes, hogy dupla orra van, talán ennek köszönheti rendkívüli szaglását is ez a vadászeb. Eredete ismeretlen, és viszonylag kevés példánya létezik a világban. Rövid szőrű, testalkata erőteljes, gyorsan és kitartóan képes futni, remekül alkalmazkodott a változatos terepviszonyok közötti vadászatra. Viszont nem szeret falkában vadászni, mivel nem minden esetben jön ki jól más kutyákkal. A gyerekekkel mindig barátságos. Kiváló családi kutya, de vegyük figyelembe, ha rá esne a választásunk, hogy nagyon sok mozgást igényel, és bizalmatlan az idegenekkel.
8. Vallhund vagy svéd juhászkutya
Első ránézésre olyannak tűnik ez a cuki kutyafajta, mintha a természet vicces kedvében adott volna neki ilyen rövid lábakat a nagy feje mellé. Több mint ezer éves fajta, de a 20. században majdnem kihalt. Björn von Rosen gróf és Karl Gustav Zettersten fedezte fel, és mentette meg a modern kor számára az 1940-es években, ekkor már csak öt nőstényt és egy kant találtak, velük kezdték tervszerű tenyésztési programjukat. Apró termete ne tévesszen meg, hisz kiváló vadász, főleg a kisebb rágcsálók érezhetik tőle veszélyben magukat. Mókás, kedves megjelenésű, élénk mimikájú, éber, tüzes, bátor kutyus, aki jól kijön a gyerekekkel.
Kiemelt kép: Pixabay
