A világ talán legszebb meséje Fazekas Annától
Fazekas Anna évtizedek óta amolyan egymesés írónőnek tűnik, más kérdés, hogy azzal az egy mesével mindent visz. Életrajzában annyira nem mutat jól, hogy Gerő Ernő sógornője volt (erről persze nem feltétlenül tehet), a keményvonalas sztálinista MDP Központi Vezetőségének politikai munkatársa, aki 1952-ben „Rákosi elvtárs hatvanadik születésnapjára” címmel írt ünnepi köszöntőt az Ifjúsági Könyvkiadónál.
A magyar ifjúság lelkét viszont ugyanebben az évben mindjárt meg is mentette: az először 1952-ben megjelent Öreg néne őzikéje a világ legszebb meséi között is aranyoldalakra kerül. Többek között németül, oroszul és kínaiul is lehet olvasni, persze egyetlen nyelv sincs, amely visszaadhatná azt a szépséget, amelyet magyarul képvisel.
Versszakai szebbnél szebbek, a két utolsó helyezettet mindjárt hirdessük is ki:
Piros pipacs, szegfű, zsálya
virít háza ablakába,
nagy köcsögben, kis csuporban
szivárványszín száz csokor van.
Egyiket Gál Péter hozta,
másikat meg Kovács Julcsa,
harmadikat Horváth Erzsi,
úttörő lesz valamennyi
– olvasható a mese vége felé az elmaradhatatlan politikai üzenet.
Hál’istennek az első helyre sokkal több a pályázó, ez a kettő könnyen lehet aranyérmes:
Barna szeme bús-szomorún
csüng a távol hegykoszorún.
Reggel bíbor napsugarak
játszanak a felhők alatt.
Esti szellő ködöt kerget,
dombok, lankák üzengetnek:
“Vár a sarjú, gyenge hajtás,
gyere haza, gida pajtás!”
A nyugatos Gazdag Erzsi és a négy évszak
Csodaszép verses mesék sorozatát vetette papírra Gazdag Erzsi a 20. század második felében. Az erős nyugat-magyarországi kötődésű költőnő tehetségéről minden elmond, hogy Weöres Sándor a barátjaként méltatta első gyerekverseit a Nyugatban, Kodály Zoltán pedig megzenésítette őket.
Nehéz sors jutott neki egész életében. Sárváron anyai nagyanyjánál nevelkedett, később az ő nevét felvéve lett Sebesi Erzsébetből Gazdag Erzsi. Szombathelyen járt elemibe, Kőszegen érettségizett, Szegeden és Pécsett járt egyetemre. Tizenéves korától önmagát kellett fenntartania, leckéket adott, cikkeket írt, laboránsként, gyógyszertári technikusként és gyógynövénybegyűjtőként is dolgozott, utolsó évtizedeiben a szombathelyi megyei könyvtár munkatársa volt, közben a magányosságát is versben mondta el.
Gyerekek és felnőttek lelkét is megérinti meséivel, gyerekverseivel.
Túl a dombon, túl a hegyen élt egyszer egy kisleány. Szeme, mint a kék árvácska, Haja sárga tulipán.
Egyszer amint nyáridőben virágfüzért kötöget, Így sóhajt fel: – Napfény lennék, hogy táncolnék eleget!
– olvasható A napsugárrá vált lányka első két versszakában.
Hogy aktuálisak legyünk, az 1967-es Itt a tavaszból című könyvének nyitányát is idézzük.
Itt a tavasz! Itt van! Itt! A barackfa kivirít!
Virágcsipke minden ág. Csupa virág a világ
– így az első két versszak. Az egész könyv bűbájos, de a tizenegy évvel később írt Itt az ősz!-höz képest ifjúkori zsenge.
Hát a gólyák merre járnak? – Piramisok felé szállnak. Árva fészkük várja őket, míg tavasszal visszatérnek.
Vadlibák, vadlibák szárnya búsan az egeket szántja. Búcsúznak nádi világtól, s kiúsznak lassan a tájból
– olvassuk e szomorkás sorokat boldogan a kisgyerekeinknek a szintén keménykötetes kiadás közepén.
És hogy mind a négy évszakot lefedjük, ha már Gazdag Erzsi sem hagyta ki a telet, jöjjön a kedvenc részletünk a kedvencünkből, a Honnan jöttél Télapó?-ból:
Jegesmedve barátom
varrta meg a kabátom.
Kibélelte bundával,
hogy az úton ne fázzam.
Szarvasomat befogtam,
szíves szóval biztattam:
“úgy szaporázd a lábad,
szél se érjen utánad.”
– szól a 2-3. versszak.
Napjaink nagy triója
A manapság legolvasottabb meseírók közül a Boribon zseniális alakját kitaláló Marék Veronika, az ovis lélek minden titkát ismerő Bogyó és Babócát író és rajzoló Bartos Erika vagy éppen a felnőtteknek is szenzációs (Horváth Ildi világklasszis rajzaival kiadott) Kicsi Mimit megalkotó Tamás Zsuzsa könyvein is alighanem generációk nőnek majd fel.
Marék Veronika az iparművészeti főiskolán, a bábszínházban és az ELTÉ-n tanult (magyar szakon). olyan kultikus kiadványoknál dolgozott, mint a Kisdobos és a Dörmögő Dömötör. Mesekönyveit ő írja és rajzolja; Boribon, a játékmackó első története 1958-ben jelent meg. Napjainkban reneszánszát éli állandó társával, Annipannival – miközben Hapci cica a legjobb mellékszereplő mesebeli Oscarja esélyes.
Íme az egyik legjobb Boribon a szeretetről:
Marék Veronika az új generációhoz tartozó Bartos Erika példaképe lett. Az 1974-es születésű Bartos Erika építészmérnök, kiadványszerkesztő, számítógépes grafikus és lakberendező egyszemélyben. Máris hihetetlen életmű áll a háromgyermekes édesanya mögött, hiszen miközben Budapest titkairól is írt és rajzolt könyvet, súlyosan beteg, fogyatékkal élő gyereknek szól rengeteg speciális kiadványa.
És íme egy vérbeli Bogyó és Babóca, vírusok idejére gyógyszerként, a szerző rajzaival:
Az 1978-as születésű Tamás Zsuzsa magyar szakon végzett, tanított is volt gimnáziumában, a Berzsenyiben, gyerekkönyveire viszont legalább ekkora hatással lehetett, hogy három öccse van.
A mesebeli Kicsi Miminek kishúga születik, de szinte bármelyik történetéből kiderül, alkotója mindent tud egy kisgyerekes család életéről. Könyveiben egy igazi anyuka szólal meg, a szövegei az egész családnak élményt jelentenek, Horváth Ildi briliáns illusztrációiról ne is beszélve.
Kicsi Mimi apukája pedig igazi példakép, ez derüljön ki innen:
Janikovszy Éva meséi mindenkinek
De nem szabad, hogy feledésbe merüljenek Janikovszky Éva művei sem, amelyek gyerekeknek és felnőtteknek és letehetetlenek voltak (és maradnak is) évtizedeken át. Egy szegedi kommunista lány a Horthy rendszerben, aki a II. világháború után a rendszer kegyeltjévé válik: hozzámegy egy hírhedt, magas rangú AVH-tiszthez, Janikovszky Bélához. A brutálisan erős politikai háttér így garancia a sikerre, a Kossuth-díjra (ez napjainkban szerencsére teljesen elképzelhetetlen, ugye?) , Janikovszky Éva könyvei viszont (Réber László kultikus rajzainak is köszönhetően) valóban fényként ragyogtak az éjszakában.
Az 1965-ös Ha én felnőtt volnék című könyvtől, az 1974-es Kire ütött ez a gyerek?-en át az 1983-as Örülj, hogy fiú!, Örülj, hogy lány!-párosig az egész családnak nyújtanak tökéletes szórakozást. Korrajzok, ragyogó társadalmi kritikák, amelyeket 10 évesen és 100 évesen érdemes kézbe venni. És 100 évesen és emlékszünk tőle arra, amit 10 évesen olvastunk.
Amíg kicsi voltam és okos és kedves és szép, mindig tudták, hogy kire hasonlítok. Nagymama azt mondta: Istenem, akárcsak az anyja!
Nagypapa azt mondta: az ördögbe is, szakasztott az apja!
Emil bácsi azt mondta: a megszólalásig szegény Jolán!
Apukám azt mondta: mintha csak magamat látnám!
És anyukám azt mondta: azért talán rám is hasonlít egy kicsit!
– írja a Kire ütött ez a gyere? kezdéseként.
Nemes Nagy Ágnes, a Világ Igaza
Végezetül, miközben egy ilyen összeállítás soha nem lehet teljes, jöjjön egy olyan géniusz, akit nem elsősorban meseíróként tartunk számon, de aligha szabad kihagyni. Nemes Nagy Ágnes a felnőtteknek írt – többek között a szerelemről szóló – verseivel a 20. század legnagyobb költői közé emelkedett, magyar–latin–művészettörténet szakos tanárként műfordítóként, esszéíróként is alkotott, irodalmi folyóiratot alapított – továbbá a Holokauszt idején életeket mentett és a Világ Igaza lett – csodálatos sokoldalúsága a meséiben is visszatükröződik.
Egyszerre csak ott állt előtte három medve. Olyan hirtelen-váratlan, mintha a hóesésből születtek volna. Nagy, szürke medve volt mind a három, hátukon, vállukon úgy állt a hó, mint a fehér köpeny. Két lábra ágaskodtak, úgy nézték az embert. Az meg úgy megijedt, hogy térdre bukott nem is tudta, milyen okosan cselekszik. Mert aztán elnyúlt a hóban, meghemperedett benne, s úgy maradt. A három medve megint csak közelebb jött, ott álltak szorosan az ember mellett, és nézték.
Ember mondta az egyik.
Holt ember mondta a másik.
Medve mondta a harmadik.
Medve?! mordult föl az első. Miért volna ez medve?
Olyan, mint mi. Szürke és fehér. Kismedve.
Kismedve az eszed tokja! bömbölte az első. Ezen aztán elkezdtek veszekedni, hempergették az embert le-föl a hóban (csak úgy recsegett a bordája), aztán az első odacsapott egyet a harmadik füle közé a másik alig bírta őket szétválasztani. Szóval nem tudtak megegyezni sehogy sem. Nagy nehezen elcammogtak végre, de még messziről is hallatszott, amint föl-fölhördült az első:
Kismedve! Még hogy kismedve!
– írja Nemes Nagy Ágnes Az óriás zsebkendőjében.
Nem utolsó sorban az ő költeménye a Balázs Árpád által megzenésített Bodzavirág, az Oscar-díjas Mindenki című film dala, amely a kisfilm lezárásaként velünk marad:
Kiemelt képünk részlet az Öreg néne őzikéje diasorozatból – Fotó: diafilm.osaarchivum.org
