Longyearbyen a Spitzbergák sarkvidéki szigetcsoport legnagyobb, egyben a világ legészakibb állandó települése, körülbelül félúton Norvégia és az Északi-sarkpont között, jóval a sarkkörön túl. 2075 lakosa már hozzászokott a szélsőségekhez. A nap minden évben október 5-én nyugszik, ezután a város 155 napig, március 8-ig nem lát napfényt. A város nagy részét teljes sötétség borítja, írja a BBC Travel.
A legtöbb utazó azért érkezik Longyearbyenbe, amely mindössze 1050 km-re fekszik az Északi-sarktól, hogy megnézhesse az északi fényt, de az Északi-sark királya – a jegesmedve – is fontos vonzerő.
Az éghajlatváltozás drámai változásokat hozott Spitzbergák időjárási körülményeiben az elmúlt 10 évben. Nem csak a hőmérséklet emelkedett, de eső is több esik, télen pedig példátlan mennyiségben havazik. A változó időjárási viszonyok 2014 óta lavinákat okoznak a város feletti lejtőkön – olyanokat, amilyeneket a lakosok még nem láttak.
A kutatók régóta jósolják, hogy a hőmérséklet emelkedése és az éghajlatváltozás miatt a változó időjárási körülmények először az Északi-sarkvidéken jelentkeznek majd, ezután pedig délre terjednek. Ez a jelenség mára már a szigetcsoporton látható. 1961 óta a felmelegedés üteme Spitzbergákon a globális átlag ötszöröse. A Guardian jelentése szerint Longyearbyen a világ leggyorsabban felmelegedő városa, ahol egymás után dőlnek meg a melegrekordok.
A sötét tél alatt sok Longyearbyen-i lakos fél otthonában maradni, és jó okuk van félni. 2015 decemberében egy lavina két embert ölt meg és 11 házat pusztított el. 2017 februárjában egy újabb lavina törölt el további hat házat.
2018 óta a norvég kormány több mint 41 millió fontot fektetett be új lakhatási és védelmi intézkedésekbe, például lavina akadályokba. Ezen kívül a várostól 500 méterre északkeletre épült 60 új ház egy biztonságosabb területen, a projekt második szakaszában pedig 142 ház lebontására kerül sor a veszélyes területen. Bár a 2018 nyarán épített lavina-akadályok bizonyos fokú biztonságérzetet hoztak, ezek nem terjedhetnek ki az egész völgy területére, így a város felső szakaszán élők százait kénytelen a város minden télen evakuálni. Ezért kezdődött az építkezési program, ami a legnagyobb házépítési program, amelyet valaha is láttak ebben a térségben, keretében pedig Longyearbyen nagy részét újraépítik.
Nem csak az egyre növekvő lavinaveszéllyel kell megküzdeniük a lakosoknak. Longyearbyenben az épületek nagy része hagyományosan a fagyott talajba rögzített facölöpökre épült. Ez azért volt megfelelő technika, mert a talaj belső rétegei még a nyári hónapokban sem olvadtak, így biztos alapot biztosítottak. 1971 óta azonban a hőmérséklet 4 ° C-kal emelkedett, ötször gyorsabban, mint a globális átlag. 2019. februári jelentése szerint a növekedés már 7 ° C volt. A nyári hőmérséklet is hihetetlen mértékben megnőtt, ez pedig a talaj olvadását hozhatja magával, aminek súlyos következményei lehetnek a lakásokra, valamint a terület építésének jövőjére. A fa cölöpökre épített házak ugyanis ha a fagyott talaj felenged és iszapossá válik, megereszkednek és összeomlanak.
Annak érdekében, hogy a lakóházak biztonsággal megmaradjanak, nagyon kemény munka árán acélcölöpök felhasználásával épült meg az első 60 ház, távolabb a lavinaveszélytől, miközben arra is figyeltek, hogy megőrizzék azt a mintegy 68 fű-, zuzmó-, törpecserje és mohafaj, amelyek a Spitzbergák-tundrában fennmaradnak, ám nem nőnek a norvég szárazföldön.
Kiemelt kép: Wikipedia.org
