A templomegyüttes első tagja a középkor végén épült kápolna, a XVIII. században épült mellé a templom, a bal oldali kápolna pedig az I. világháború halottainak emlékére.
Az 1858-ban épült kőházban az egykori borospince, a 80 centiméter vastag falak és egy szignózott mestergerenda is őrzi a múltat, a hozzá tartozó szőlő helyén ma már mandulafák állnak.
A Bede-víztározó kiszáradása mementója annak, milyen sebezhetőek a környező vízi világaink, és milyen gyorsan képes elenyészni az a gazdag élet, amelyet természetes kincsünkként tartottunk számon.