Virágzó vidékünk

Valóra váltaná Makovecz álmát a Tisza-tó legnagyobb hírvivője

Úszópiacot és szemétfesztivált is tervez Ljasuk Dimitry. Interjú a tó nem hivatalos nagykövetével.
Korábban a témában:

A Tisza-tóról és Hortobágyról önerőből készített, látványos filmekkel szerzett magának hírnevet az elmúlt két évben Ljasuk Dimitry, aki immár a tó nem hivatalos nagyköveteként járja az országot és a világot. Képeire, filmjeire és gondolataira a National Geographictól a Kossuth Rádión át az RTL Klubig sokan kíváncsiak – mi is azok voltunk. A szentpétervári születésű, félig ukrán, félig magyar fiatalemberben, aki egy éves kora óta hazánkban él, független szakembert ismertünk meg; a téli Tisza-tó varázsáról, a térség nehézségeiről és lehetőségeiről, az itt élők hozzáállásáról és merész terveiről beszélgettünk vele.  A téli Tisza-tó nagy vonzereje éppen a csendben rejlik. Hogyan lenne érdemes fejleszteni rajta turisztikailag, ha kell egyáltalán?

Télen minden elcsendesedik, még a víz is „elbújik” a tározó medencéiben. Ilyenkor különösen szeretek kimenni a Tiszára, mert tényleg olyan, mintha csak kettesben lennénk, a Tisza és én. Sokszor felfedeztem már a téli Tisza-tó kincseit, így én ezt az évszakot is imádom! Az utóbbi években egyre több kikötő és túravezető is felismerte, hogy télen is van program és túralehetőség a tavon, így szerintem jó irányba haladunk és természetes úton.

A horgászat télen is megy, hal is van, így ha valamiben fejleszteni lehetne – de nem biztos, hogy kell – az a családokat és párokat kiszolgáló wellness, vagy fürdőturizmus. Ebben eléggé le vagyunk maradva a balatoni régiótól. Emellett a települések megközelítése is elég körülményes, az utak rosszak, vasút ritkán jár, lassú… Lenne mit javítani ezeken – Tiszaderzs, Abádszalók, Kisköre, Tiszanána, Sarud –, de tudom ezek óriási beruházások. Télen érdemes lenne felkészülni a következő nyári szezonra is, szépíteni a területet.

Fotó: Ljasuk Dimitry

Hogyan tehetne többet önmagáért a tó és környéke a főszezonra? Van falu, ahol megállt az üdülőtelep fejlődése, sok az eladó, gazdátlan ház és telek.

Tisztaság, környezettudatosság, természetvédelem az első szerintem. Minden beruházásnak ezt figyelembe kell venni és az itt élő lakosoknak is eszerint kellene élni. Mert csak egy Tisza-tavunk van, ahogy egy életünk is… Nem mindegy mit és hogyan hagyunk hátra.

Alapvetően már épp ideje lenne egy olyan Tisza-tavi „márka” felépítésének és fejlesztési tervnek, aminek elkészítésében egyszerre vennének részt vízügyi szakemberek, természetvédők, horgászklubok, biológusok, turisztikai és marketing szakemberek. Olyan rövid és hosszútávú tervet alkotnának, ami képes megfelelni minden kihívásnak, ezáltal átgondolt jövőt biztosítani a tónak. Fő, hogy ne széthúzzanak és vitatkozzanak, hanem összefogjanak és konstruktívak legyenek.

Fotó: Tasi Zoltán

Arról vagyunk híresek, hogy összefogunk…

Itt mindenki véleményét, szakértelmét figyelembe kell venni és közben mindenkinek engednie is kell egy kicsit. Különben nem megyünk előre, csak toporgunk, közben pedig elmegy a Tisza-tó és az itt élők mellett az idő. Ha mindenki változást akar, de állandóan kritizál, abból nem lesz összefogás. Úgysem lehet mindenkinek megfelelni.

A Tisza-tó három megyehatáron húzódik, 13 települése van – össze kell fogni, egymást támogatni és egységet alkotni, változtatni a fejekben. Ha ez megvan, akkor a tettek és a pozitív eredmény is meglesz. Azt kell nézni, mi a jó a tónak. Egyensúlyt kell teremteni a természet és az ökoturizmus között. Szívesen részt vennék én is a tó jövőjének alakításában.

Nem félted-e a tavat az olyan beruházásoktól, mint a skanzenépítés az Óhalászi-szigeten, vagy éppen a luxushajók? Nem veszik-e el a mostani varázsát?

Én úgy nőttem fel, hogy a panaszkodás nem volt opció.

Nem ismertem azt a szót, hogy „nincs kedvem”, vagy azt, hogy ez meg az „nem jó”, sehogysem jó. Korábban az volt a nagy probléma a Tisza-tavon, hogy nem jönnek a turisták, most attól félünk, hogy sokan jönnek, miközben ez így nem pontos megállapítás, hiszen elég szállás sincs annak a bizonyos „soknak”. Miből akarnak megélni az itt élők? A több turista több munkahelyet is fog teremteni. Ha azt mondjuk, hogy nem kell több turista, nem lesz több munkahely, mert nyilván nem gumigyárat és szemétégetőt kell tervezni ide. A jó vendég viszont hálás lesz, mert mi elégedetté tehetjük az ökoturizmus fejlesztésével. Miből akarjuk fejleszteni és megóvni a tavat? Hogy akarunk versenyezni más régiókkal? Akarunk versenyezni egyáltalán? Sok kérdést felvethet ez a téma, amit nem tudok megválaszolni egyedül és nem is feladatom. Ahogy az előző kérdésben is fejtegettem, szükség van egy átgondolt és megvalósítható Tisza-tó márka stratégiára. Annak kell ezt megválaszolnia.

Talán a szívünk vitatkozik az eszünkkel. Hiszen a szívünknek úgy szép a Tisza-tó, ahogy van, miközben tudjuk, változás nélkül nem sokra megyünk vele. 

Nem kell zsigerből elutasítani ötleteket. Jártam Kambodzsában, ahol a Szap-tó partján cölöpházakon élnek a mai napig az emberek. Elképesztő és nagyon érdekes látvány volt, hogy ma még élnek így a világon. Érdekes lenne a múltat viszontlátni a tavon.

Az Óhalászi-sziget beruházását csak a sajtóból ismerem. Sikerülhet nagyon jól, hasznos és korhű emlék lehetne, tisztelgés a múlt előtt. De lehet félresikerült és átgondolatlan beruházás is, amit pár év múlva benő a gaz. Miért is ítélkeznék előre információhiányban? Bízom benne, hogy megfelelő szakemberek mindenféle szempontból átgondolt skanzent létesítenek. Most ápolatlan, gazos ez a sziget, senki földje. Ez így érték, emlék? Azt sem szabad elfelejteni, hogy a Tisza-tó mesterséges, negyvenöt év alatt alakult ki ez a paradicsom. Ember alkotta, van joga tovább formálni, és feladata is, hogy gondoskodjon róla.

És a luxushajók is kellenek ide?

A nyaralóhajózásról sokkal több információm van, alaposan körbejártam a témát és a hajókat is kipróbáltam. Elmondhatom, hogy nem fog sok vizet zavarni a horgászok és hajósok szempontjából, hiszen nem vernek hullámot és bár dízelmotorjaik vannak, de környezetbarátabbak, mint a legtöbb hajó motorja, ami a Tisza-tavon található.

Összesen tíz nyaralóhajóról beszélünk, miközben a horgászok egy része kétütemű motorokkal jár a természetvédelmi területeken. Egyesek vizet prédikálnak és bort isznak. És attól sem kell félni, hogy itt a villák majd belelógnak a vízbe, mint a Balatonon – hiszen a gáton belül nem lehet építkezni, az árvízvédelmi terület.

Talán a luxus az, ami nem feltétlenül rokonszenves.  

Nyugat-Európában, a cseheknél és lengyeleknél bevált modellt hoznak ide a Tisza-tóra, elvileg kulturált vendégeket, természetszerető családokat.

A megvalósítás nem egyszerű, rengeteg megoldandó feladat van és lesz, ami mellesleg beruházásokat és munkahelyeket teremt. Az államnak vannak hasztalan és hasznos beruházásai, bízom benne, hogy a nyaralóhajók az utóbbiak közé fognak tartozni, hiszen itt élőként mi másnak is drukkolhatnánk, ha már megvalósul.

Tőled milyen újabb alkotásokat várhatunk? Októberben forgattál a Hortobágyi Nemzeti Parkban…

Török Zoltán filmrendező meghívására látogattam Hortobágyra, a „Vadlovak” természetfilm forgatására. Arról készítettem filmet, hogyan készül egy természetfilm.

Így készül egy csodálatos film a hortobágyi vadlovakról
Van közöttük barátság, utálat, bosszú, törődés, hűség, szerelem és féltékenység.

Aztán forgattam Vajdaságban a Duna-Tisza találkozásánál is. Gyerekkorom óta szerettem volna elmenni a Tisza nulladik folyamkilométeréhez, pecázni és fürdeni, a filmből kiderül milyen különleges helyszín a két nagy folyónk találkozása.

2020-ra három nagy tervem is van, amit szeretnék megvalósítani a Tisza-tavon. Az egyik egy olyan közösségi szemétszedés, amibe a Tisza-tó összes települését bevonnám, egyszerre, egy napon. Szemét-fesztiválnak hívnám legszívesebben, mert a szemétszedés végén megünnepelnénk együtt a munkánk sikerét. Nagyon fontosnak tartom, hogy minél több helyi résztvegyen egy ilyen gyűjtésen, mert így sokkal jobban fognak figyelni utána a Tiszára és a saját szemétkibocsájtásukra is. Hiszek benne, hogy a Tisza-tó példamutató és élenjáró lehetne a környezettudatosságban az országban.

Régóta dédelgetett tervem egy úszópiac létrehozása is, amin a kofák csónakokból árulják a portékájukat, amiket a vevők elektromos vagy evezős csónakokkal közelíthetnek meg.

Régen volt hasonló a Tiszán, ma már nincs Európában, csak Ázsiában van ehhez hasonló. Szintén régi tervem, hogy egy kis kápolnát, apró templomot építsünk a Tisza-tó településeinek összefogásával egy szigeten. Templom-szigetnek nevezném, ami egy lélekemelő  zarándokhely lehetne a tavon és egyben különleges látványosság. Makovecz Imre húsz éve tervezett a tóra egy ilyen templomot, jó lenne megszerezni a terveket és a jogokat az építéshez. Persze mindent mérlegelek a természet, az itt élők és a turisták szempontjai alapján. Mielőtt bármibe is belevágnék, kikérem az itt élők véleményét egy kérdőív segítségével.

Kiemelt kép: Ljasuk Dimitry

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.