Virágzó vidékünk

A Vértes gyöngyszeme a Csókakői vár

A legenda szerint Csókakő várából török kézen lévősége idején egyszer kiugrott egy török, a vére pedig a földbe folyt. Azt állítják, azon a helyen, ahová zuhant, azóta nem marad meg a hó.

A Dunántúl számtalan látványossággal csábít minket kirándulásra. Elég, ha csak azt mondjuk: bakonyi Gyilkos-tó, vagy a Gaja-szudokban található Római-fürdő, a marsbéli táj Gánton vagy számtalan csodaszép tó, mint a tatai Öreg-tó és a Deseda-tó Kaposváron, de persze megemlíthetnénk olyan látnivalókat is, mint a tési szélmalmok vagy Öskün a kerektemplom. Megannyi gyöngyszem, ami megnézésre érdemes.

Ezúttal a Vértesben jártunk, és egy olyan várat hoztunk, amelyet látva garantáltan kedvet kap mindenki egy kis kiránduláshoz.

Fotó: Sokszínű Vidék

A 81-es főúton Székesfehérvár felől autózva jobb kéz felől található Csókakő. Már a faluban haladva elkap minket egyfajta barátságos hangulat, olyan, mint mikor hazaérkezünk. Csodás díszfák, kedves házak, csodaszép templom mellett haladunk el a főutcán, ami éppen a vár alá érkezik, ami a fejünk felett magasodik, éppen úgy, mint egy öreg, impozáns, méltóságteljes őrszem.

Maga a vár Fejér megye egyetlen fennmaradt középkori eredetű vára, valamikor a tatárjárás után épült. Első írásos említése 1299-ből származik, ekkoriban került II. István kezébe. Jelentős katonai szerepet töltött be, hiszen az épületből, elhelyezkedése miatt, jól szemmel tartható volt a stratégiailag fontos hadiút.

Fotó: Sokszínű Vidék

A vár a következő évszázadokban kézről kézre került, tulajdonosa volt például Rozgonyi István, Corvin János, Bakócz Tamás. A törökök először 1544-ben foglalták el, ezután hol török, hol magyar kézen volt, és mint Fehérvár egyik előretolt megfigyelőhelyének volt katonai szerepe, ami akkor szűnt meg, amikor 1687-ben a török védők feladták. 1953-ban a várat műemlékké nyilvánították.

A 20. század második felére a gazdátlan vár igen romossá, életveszélyessé vált. A Csókakői Várbarátok Társaságának jelentős anyagi ráfordításával régészeti feltárások és helyreállítások indultak, amelyek napjainkban is folynak.

Galéria
Fotó: Sokszínű Vidék

A vár alatt egy hatalmas füves placc található, tűzrakó helyekkel, de ha valakinek labdázni támad kedve, vagy csak leheveredni a fűbe, azt is bátran megteheti. A látvány pazar, a fejünk főlé magasodó narancsszínben játszó sziklák, csodás fák és a vár együttese felejthetetlen élményt ad. A parkoló fizetős, de minimális összeget kérnek csak, és egész napra szól.

Magához a várhoz két útvonalon is el lehet jutni. A kényelmesebbek aszfaltozott úton sétálhatnak fel 10-15 perc alatt, míg a bátrabbak az erdőbe behatolva, rövid séta után egy lépcsősort találnak, ezen felkapaszkodva is a várhoz lehet jutni. Bevallom, én derekasan fújtattam, ahogy felfelé másztam, ám mellettem gyerekek, kutyák, jó kondiban lévők kaptattak fel nagy vidáman, úgyhogy bátran vágjon neki bárki a lépcsősornak, csodálatos az út arra. És lefelé még mindig ott az aszfaltos séta, ha egyszer elég volt a kalandból.

Galéria
Fotó: Sokszínű Vidék

A várban jelenleg is folynak munkálatok, de egy lezárt helytől eltekintve ingyen látogatható, a kilátás belőle pedig mindhárom szinten, minden irányba páratlan.

Galéria
Fotó: Sokszínű Vidék

Míg odafent álldogálltam, egy érdekes történetnek, helyi legendának is fültanúja lettem, amit egy hölgy mesélt el egy vele lévő fiúnak. Remélem nem haragszik meg, ha leírom ide, nekem nagyon tetszett.

A legenda szerint Csókakő várából török kézen lévősége idején egyszer kiugratott egy török, a vére pedig a földbe folyt. Azt állítják, azon a helyen, ahová zuhant, azóta nem marad meg a hó. Ha esik, hiába borít mindent a fehérség, egy folt mindig csupaszon marad.

Galéria
Fotó: Sokszínű Vidék

Nem tudom, igaz-e a legenda, sajnos manapság ritkán esik annyi hó, hogy ellenőrizni lehessen, de ha valaki télen, hóesésben arra jár, nézzen le, és keresse meg a csupasz foltot…

Kiemelt kép: Sokszínű Vidék

Kaptárkövek, ingókövek, salakkúpok: magyar természeti csodák nyomában
A maguk nemében egyedülállóak, látványra különlegesek és mindenképpen megéri felfedezni őket.
Olvasói sztorik