Hévíz méltán híres a világon szinte egyedülálló meleg vizű gyógytaváról. Ehhez fogható természetes állapotában megmaradt termáltó Magyarországon kívül egyedül Új-Zélandon van, annak a vízében viszont sajnos nem lehet fürödni. Ha másért nem is, de ezért mindenkinek érdemes legalább egyszer szétnézni a környéken. A parányi erdők és dombok ölelte kisváros az elmúlt évtizedekben olyanná vált, akár egy lekicsinyített metropolisz. A különleges természeti adottságainak köszönhetően a város ősztől tavaszig langyos gőzfelhőbe burkolózik, páratlan épített öröksége pedig különös patinával vonja be az egész térséget. Másfelől, ami a városi életben megvan, mind megtalálható itt, ezen az alig több mint nyolc négyzetkilométeren.
Bár Hévízen ötezernél is kevesebben laknak, a város az idegenforgalmi toplistákon minden évben az első helyek egyikén szerepel. Ez még 2020-ban is így volt, amikor a koronavírus-járvány több hónapra lenullázta mások mellett a belföldi idegenforgalmat is.
Keszthely és Hévíz térségében összesen mintegy harmincötezer ember él. Közöttük becslések szerint a négyezret is elérheti az oroszok vagy oroszajkúak száma. Ez magyarázatot adhat arra, hogy az elmúlt évtizedben miért szaporodtak fel annyira a cirill betűs reklámfeliratok, és miért hallani annyi orosz szót az utcán, a bárokban, az uszodában. Az itt élő oroszajkúak között, mint megtudtuk, vannak, akik vállalkozóként, szállodatulajdonosként vagy akár csak jómódú nyugdíjasként élnek itt.
A város építészete szintén az időtlenség benyomását erősíti. A legnagyobb gyógyszállók, még ha egy részüket mára fel is újították, hangulatukban őrzik a hetvenes-nyolcvanas évek világát. Ott jártunkkor az Ensana szállodalánc egyik gyógyszállójában, a Hotel Aqua bárjában random asztalszomszédunk meg is jegyezte, úgy érzi magát, mint aki valamelyik korai Bujtor-filmbe csöppent bele.
Ami a szállodai szobákat illeti, mi egy 2021-ben felújítottban kaptunk helyet, de nem kellett sokat kérlelni a személyzetet, és sikerült bekukkantanunk egy olyanba is, amely 1984 óta változatlan formában fogadja a vendégeket. A régi és új közötti kontraszt azért is volt szembeöltő, mert az idő láthatóan nem fogott a régi szoba berendezési tárgyain. A fürdőszoba fénylő, sötétbarna csempéi, a meleg színű drapériák és az összkép általában is szelíd, gyermekkori nosztalgiát ébresztettek.
A Hévízi-tó megszelídítésével első ízben Széchenyi István anyai nagybátyja, Festetics György kísérletezett. A gróf már 1795-ben megkezdte a fürdőfejlesztést a tó felszínén elhelyezett tutajokon. A grófi család 1860-as években építési területhez jutott a tó körül, ahol 1871-ig több házat is felhúztak. Ezek közül a 1870-71-ben épült úgynevezett Hetes ház ma is áll. Az építkezéseknek köszönhetően a tó már jóval az idegenforgalom általános elterjedése előtt országos jelentőséget szerzett. A több forrásból feltörő, csípős illatú gyógyvízet egy középkori legenda szerint maga Szűz Mária fakasztotta, egy hozzá könyörgő dajka fohászát meghallva. A dajka egy lebénult gyermeket szeretett volna meggyógyítani, a mélyből feltörő meleg víz és a gőzölgő iszap pedig egykettőre meg is tette a hatását: a soványka gyermek később Flavius Theodosius néven vált ismertté keletrómai császárként.
A tó az elmúlt negyven évben különös átalakuláson ment keresztül. 1986 márciusában a környékbeliek nagy rémületére a tó közepén újonnan épített fürdőház teljesen leégett. A jellemzően fából épült komplexumból szinte csak elszenesedett gerendacsonkok maradtak. A korabeli feljegyzések szerint a tűz az egyik szaunából indult ki: állítólag valaki őrizetlenül hagyta a szaunát fűtő kályhát. Az újjáépítés a nyolcvanas évek végén nem ment épp zökkenőmentesen: az MTI akkori tudósítása szerint az új épület műszaki átadására csak több mint három évvel később, 1989 júliusában került sor. A helyreállítást 1988 tavaszán kezdték el, és mintegy 160 millió forintba került: ez mai értékkel számolva közel 3,3 milliárd forintot jelent.
A tavat szintén veszélybe sodorta, hogy a közeli bauxitbányák miatt a gyógyvíz hozama már a hetvenes években csökkenésnek indult, ám ez politikai okokból sokáig nem kerülhetett nyilvánosságra. Szántó Endre helytörténész monográfiája szerint az öregedő szocialista pártvezetés gondban lehetett a tó jövőjét illetően. Az ország számára ugyanis egyaránt égetően fontos volt a nyirádi bauxitbányászatból származó bevétel, de a gyógy-idegenforgalomból származó valutabevétel is. 1976-tól Hévíz már a nyugati vendégforgalomra is alapozott. Igaz, akkor ez akkor még csak egyetlen nagyobb gyógyszállót jelentetett, amely ma Ensana Thermal Hévíz néven működik. Ennek a hotelnek a bárja ma is változatlanul őrzi a hetvenes évek varázslatos hangulatát. Ami pedig a bányászatot illeti: az 1980-as évek második felében a tó megvédése érdekében széles körű társadalmi összefogás bontakozott ki. Részben ennek eredményeként, részben pedig a társadalmi és gazdasági átrendeződésnek köszönhetően a tavat veszélyeztető bányákat 1989-ben bezárták.
Hévíz ma leginkább a gyógyturizmus és a családi kikapcsolódás helyszíne. A meleg vizű tóban a tavirózsák közt lebegve nemcsak nyáron, de ősztől tavaszig is varázslatos miliőben élvezhetjük a gyógyító erejű természetes tó fájdalomcsillapító, idegnyugtató hatását. Mivel a barokk hangulatú kisváros, Keszthely mára szinte összeépült a fürdővárossal, olyan egyedülálló kulturális élmények is akadálytalanul hozzáférhetőek innen, mint a Festetics-kastély múzeuma és könyvtára. Pár perc autóúttal ugyanakkor jól megközelíthető családi kalandpark Keszthely határában.
Ezen a különleges helyen a múlt és a jelen különös harmóniában él együtt. Ha valaki a régi SZOT-üdülések hangulatát keresi, azt is megtalálja eldugott szállodai szobák ma is fényes csempéiben, bútoraiban, a meleg színű drapériákban vagy akár a hatalmas szállodai bárok hangulatában. Ez a félmúltból itt maradt világ azonban összekapcsolódik a legkorszerűbb wellness és szállodaélményekkel is. Aki nem rest, akár egy épületen belül is megtapasztalhatja ezt a kettősséget, hiszen sok új vagy felújított szállodai szoba és lakosztály akár a legkorszerűbb design iránt fogékony finom ízlést is kielégíti.
