Életmód

Múltidézés hajdinával és kölessel egy őrségi portán

Vaskor István
Vaskor István

A vidék újságírója. 2016. 04. 16. 08:16

Városi gyerekeknek és felnőtteknek valóságos időutazás az ottani pihenés.
Korábban a témában:

Öreg erdők és vadvirágos rétek ölelésében – ahol kakaskukorékolásra és madárcsicsergésre ébred az ember, és ahol szinte testközelből lesheti el a pillanatot, amikor szökellő őzikék, mezei nyulak és osonó rókák is a panoráma részesei– áll a Múltidéző Porta, az Őrség egyik gyöngyszeme.

Az Őrségi Nemzeti Park Legszebb Portája

Szalafőn – annak is teljesen különálló részén, Papszer-pusztán – három, az 1860-70-es években épült országos védettség alatt lévő népi műemlékké nyilvánított ház várja a vendégeket. Közülük az egyik 2010-ben elnyerte az Őrségi Nemzeti Park Legszebb Portája címet.

Nagyanyáink régi, paraszti világa

A régi, paraszti világ, nagyanyáink kora elevenedik meg a közel háromhektáros birtokon. Sok-sok gyümölcsfa, nagy réttel, három tavacska – ahogy arrafelé mondják: tóka –,  évelő és egynyári virágerdő teszi hangulatossá a környezetet, ahol a vendég a fűszer és teakert termését leszakítva készítheti el ételeit, frissítőjét, majd valamelyik öreg fa lombkoronája alatt megpihenhet.

Szénát is gyűjthetnek a vendégek

A gyerekeknek valóságos földi paradicsom ez. Környezetbarát játszótér, madárbarát kert és tanösvény kínál számukra hasznos időtöltést. Az aktívabbak – szüleikkel együtt – bekapcsolódhatnak a ház körüli teendőkbe: tűzifa-hasogatás, kemencés-fa összekészítése, az állatok részére zöldtakarmány- és szénagyűjtés, majd a kecskék, csirkék, tyúkok, kacsák, libák etetése, konyhakert és virágoskert ápolás, napi virágöntözés mutatja meg a vendégeknek a vidéki élet szépségeit.

Múzeum a pajtában

A Múltidéző Porta gazdája és háziasszonya Gaál Zsuzsanna, aki a portához tartozó, felújított pajtaépületben kis múzeumot alakított ki, melyben a paraszti élet tárgyai, saját kópic-gyűjteménye, régi rádiókülönlegességek, cserépedények, valamint Biczó Antal állandó fotókiállítása is látható.

Gizi néni öröksége

Gaál Zsuzsanna a közigazgatásban eltöltött két évtized után döntött úgy, hogy főállásban folytatja a falusi vendéglátást. 2009-ben nyitotta meg első vendégházát, majd 2011-ben hagyta ott a hivatali munkát. Akkor készült el a másik két porta, melyekbe előző gazdája, a 94 éves korában elhunyt munkáskezű parasztasszony, Gizi néni hagyatékából megmaradt, cifra kalotaszegi – tulipános, gyümölcsös, madárkás – motívumos bútorok költöztetik vissza a régi idők hangulatát.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Az őrségi konyha kincsei

A háziasszony az Őrség gasztronómiájának egyik lelkes őrzője: „Az őrségi konyha kincsei” címmel megjelent könyve a tájegység ínyencségeivel ismerteti meg az olvasót. De nincs megállj, Zsuzsa asszony most újra nagy fába vágta a képzeletbeli fejszét.

Vettem egy régi, kézi hajtású malmot, amely őrlésre tökéletes – mondta érdeklődésünkre Gaál Zsuzsanna –, szeretnék ugyanis a jövőben hajdina és köles feldolgozásával foglalkozni. Természetesen kis tételben, de egyrészt a vendégeknek múltidézésként bemutathatom őseink egészséges és kedvelt eledeleinek alapanyagait – melyeknek a régi időkben fontos szerepe volt a táplálkozásban –, másrészt kölesből és hajdinából készült ételekkel gazdagíthatom repertoáromat.

Ahogy látom, ehhez a munkához másik két „készülék” is beavatásra vár.

Egy Muravidéken élő mester – akinek a nagyapja és az édesapja is hajdina-feldolgozással foglalkozott – bütykölte össze profi módon ezeket. Az egyik szerkentyű a hajdina felgőzöléséhez, a másik a héjának a koptatásához szükséges. Ezekkel válik teljessé a munkafolyamat.

Nyitott porta, nyitott kapu

Az izgalommal várt „produkció” a tavasz folyamán biztosan látható lesz a Múltidéző Portán. A kapuk itt is – miként az Őrség nagy részén – egész évben nyitottak, így aki errefelé kalandozik, rácsodálkozhat a régi idők emlékeire, és eleink táplálkozási szokásaiba is belekukkanthat – akár egy köleskása erejéig.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Atacama-sivatag, 2017. augusztus 23.
A virágba borult Atacama-sivatag Chilében 2017. augusztus 22-én. A Föld egyik legszárazabb területén, ahol van, hogy évekig egy csepp esõ nem esik, a téli hónapokban esett csapadékmennyiségnek köszönhetõen színes virágok borították be az egész sivatagot. (MTI/EPA/Mario Ruiz)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.