1925-ben Magyarországra is elhozta a világújdonságnak számító, úgynevezett dobozsajtot Stauffer Frigyes sajtkészítő mester. A kezdeti sikerek után a csomagolásra rákerült a készítő szülőhazájának címerállata, a svájci Bern kantonjának medvéje és így, 1930-ban megszületett a minőségi nagylyukú sajtból készülő Medve sajt. Pár évvel később már Európa és Amerika számos országába exportálták a terméket egészen az államosításig, ami teljesen újraírta annak történetét. A megszületésének 90-ik évfordulójára újra a régi, ikonikus külsőjét kapja vissza az egyik legsikeresebb magyar termék, a Medve sajt.
Tiszteletre méltó kort ért el a magyar élelmiszeripar legrégebbi márkáinak egyike, a Medve sajt. Hosszú története során azon kevés termékek egyikévé vált, amire családok, emberek is úgy tekintenek, mint mindennapjainak természetes része, egy apró öröm, sőt sok esetben legszebb emlékeik elválaszthatatlan eleme. Ez is azt magyarázza, hogy kevés olyan magyar háztartás akad, ahol ne ismernék a Medve sajtot. Csaknem matuzsálemi korával azonban csupán kevesen vannak tisztában. Idén 90 éves múltjáról azonban túlzás nélkül állítható, hogy annak ellenére, hogy kalandos, és benne rendre feltűnnek a XX. század fordulópontjai, mégis sokak számára az állandóságot és évtizedek óta a mindennapi apró örömöket jelenti.
Svájcból Magyarországra
A több mint négy emberöltőnyi múlt réges-régen, még a XIX. század közepén vette kezdetét. A termelést a két világháború között elindító cég alapítója ugyanis az 1868 óta sajtgyártással foglalkozó svájci Stauffer-család volt. A família egyik legnagyobb tapasztalattal rendelkező tagja Stauffer Frigyes, aki sajtmesterként volt ismert otthonában, 1890 körül érkezett Magyarországra a csábító iparfejlesztési törvények hatására. Az olcsó import sajtok miatt akkorra gyakorlatilag tetszhalott állapotba került magyar sajtipar többek között ennek a döntésnek köszönhetően vált jelentős nemzetközi sikertörténetté pár év alatt.
Több éves helykeresés után üzemének – fiaival együttműködésben – végül Répcelakon találta meg otthonát, ahol 1908-ban hivatalosan is megalakult a Stauffer és Fiai Közkereseti Társaság. Fő tevékenységi körként a sajt és vajkészítést jelölték meg. 1923-ban már olyan tőkeerősek voltak, hogy napi 10 000 liter tejet dolgoztak fel. A volumenre jellemző, hogy ez bőven elegendő lenneegy manapság is használt közepes (18 tonnás) tejgyűjtő tartály-autó megtöltéséhez. Ekkor a Stauffer-gyár a dunántúli régió domináns vásárlója volt, 3 megye csaknem teljes tejhozamát dolgozta fel.
Beindul a nagy üzlet
Az üzlet az igazi lendületet mégis akkor kapta, amikor Stauffer Frigyes megvette Svájcból az ömlesztett sajtok gyártási technológiáját, s 1930-ban megjelentek az első Medvék. Az úgynevezett dobozsajt ekkor Európában már több helyen is elterjedt volt, ám hosszú múltra azért így sem tekintett vissza, hiszen a gyártást 1911-ben kezdték meg az alpesi országban. Átütő innovációnak számított, hogy hosszabb ideig tárolható – és így jobban szállítható -, illetve könnyebben adagolható volt, mint korábban bármi más a sajtok piacán. 1924-ben a Tejgazdasági Szemle című szaklap részletesen foglalkozott az innovációval: „A dobozsajt a legújabb idők terméke… Mint bármilyen más terméknél, a dobozsajtkészitésnél is fontos, hogy a nyersanyag kifogástalan minőségű legyen, különben a kész termék nem lesz jó.”
Hogy miért pont a „Medve” elnevezés jelent meg 1930 májusában az új terméken, arról több legenda is tartja magát. A legvalószínűbb, hogy miután a sajtkészítő mester a svájci Bern kantonjából származott, így az otthona, a tartományi címerállatát választotta jelképnek a csomagolásra. A megjelenésről szinte azonnal ráragadt az elnevezés magára a termékre is.
Az újdonság nem csak a hazai vásárlók tetszését nyerte el, de szinte pillanatok alatt népszerűvé vált külföldön, sőt a tengerentúlon is. Szállítottak többek között Németországba, Lengyelországba, Angliába, Ausztriába, Franciaországba, az Egyesült Államokba és Kanadába. A siker olyan nagy volt, hogy a 1930-as években az üzem termékeik több mint 10%-át külföldre szállította. A gazdasági világválság később a Medvét is elérte, de a márka továbbra is népszerű maradt.
A sajtmester azonban ezen is úrra tudott lenni, s 1937-ben már napi 50 000 liter tejet dolgozott fel, s már 5 megyéből vásároltak alapanyagot. Ekkoriban éves exporttevékenysége olyan szintre futott fel, ami konkurált a fiatal Lettország teljes sajtkivitelével. A háború alatt több csapás is érte a családot. Frigyes elhunyt, s a gyárat hadiüzemmé nyilvánították. A család 1945-ban el is hagyta az országot. Az üzemet végül a háború után 1948-ban államosították. Ezt követően rendre megjelentek olyan hírek, miszerint hamarosan újra kapható lesz a népszerű és kiváló minőségéről ismert Medve sajt. A márkanév védettsége miatt 1958-ban azonban alternatív néven, „Mackó” változatban került vissza a polcokra.
A kör négyszögesítése
Bár a terméket a kezdetektől kör alakú dobozban, cikkelyekre osztva árulták, mégis ráragadt a „kockasajt” elnevezés. Ez többek között annak magyarázata, hogy a szocialista országokban a tejipar gyártott négyzet alakú ömlesztett sajtot is, ami megalapozta a köznyelvi elnevezés terjedését. Ezek csak részleteikben hasonlítottak a magas minőségű, nagylyukú sajtból készülő Medvére.
Akadtak érdekes kísérletek azonban: 1968-ban a Ludas Matyi vicclap számolt be arról, hogy a gyártásért felelő szekértők négyszögletűvé alakították a csomagolást, ám csak azt. A sajtok megtartották a körcikkformájukat. Így viszont elég furcsa megoldás jött létre, hiszen a sajtocskák lötyögtek saját dobozukban.
Az év azonban nem csak erről lett nevezetes. Az 1967-es bejelentés követő évben ugyanis újból megjelent az üzletek polcain a minőségi ömlesztett dobozos sajt az eredeti, Medve nevén. Ezen a változaton azonban már csak a négy lábon álló medve ábrázolás maradt meg. A Stauffer-gyárhoz köthető ST védjegyet felváltotta az azonos, de ellentétes irányba álló medve logó. Ezek után a következő innováció a 1980-as években érte a márkát, amikor nyolcszögletű változatban lett kapható. A répcelaki gyár egyébként 1955-től a Vasmegyei Tejipari Vállat üzemegysége volt, amelyet 1993-tól önálló részvénytársaságként működött 1995-ig, amikor is a Pannontej Rt. vásárolta meg, amely Savencia Fromage & Dairy Hungary Zrt. néven a mai napig Répcelakon gyártja a kördobozos Medve sajtokat.
A régi barát visszatér
A Medve – vagy ideiglenes nevén Mackó – sajt a népszerűségének köszönhetően mélyen beépült a kultúránkba. A 30-as években voltak, akik a Karácsony fára aggatták, fogyókúrás receptek jelentek meg vele, a 60-as években pedig a horgászok is ajánlották csali alapanyagként. A szlengben is sokat találkozhatunk vele, hiszen „kevés benne a brummogás”, illetve KRESZ táblaként hívja fel a figyelmünket a kötelező elsőbbségadásra is.
Az ünnepi év nem múlhat el egy, a hőskort idéző elem felidézése nélkül. A Medve sajt ugyanis –márciusban limitált kiadásként – az ikonikus, klasszikus csomagolásában jelenik meg az üzletek polcain. Ezzel is jelezve, hogy története összeforrt a miénkkel, része is marad annak.
Kiemelt kép: Noguchi Porter Novelli
