A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet kutatói a koronavírus 3. hullámának végén egy országos, online felmérést végeztek arra keresve a választ, hogy a Covid-19 járvány miatt bevezetett korlátozások miként változtatták meg az emberek fizikai aktivitását, és mindez hogyan hatott a lelkiállapotukra – írt a felmérés eredményéről az egyetem weboldala.
A kutatók arra jutottak, hogy akik kihívásként tekintettek a pandémia miatti lezárásokra és fokozták fizikai aktivitásukat, mentálisan jobb állapotban voltak a járvány lecsengésekor, mint azok, akik fenyegetettségként élték meg ezt az időszakot és csökkentették a lehetséges mozgásra fordított idejüket.
A 2021. április 15. és június 15. között zajlott, „A COVID-19 hatása a sportolási szokásokra és a mentális egészségre a magyar lakosság körében” című online felmérésben összesen 1334 – tizennyolc évnél idősebb – személy vett részt. A járvány kezdete óta a megkérdezettek közel egyharmadának (30%) nem változott, míg 37 százalékának csökkent a fizikai aktivitása, 31 százalékuk pedig többet mozgott, mint a korlátozások előtt.
Több korábbi vizsgálat szerint a bezártság, az otthoni munkavégzés és az ülő életmód miatt sokak esetében testsúlynövekedés figyelhető meg a járvány kirobbanása utáni 1 évben. A megkérdezettek közül minden harmadik személy (34%) tapasztalt súlynövekedést, 43 százalékuknak nem változott a súlya, és csupán valamivel több, mint egyötödük (22%) fogyott
– mondja dr. Tóth Mónika Ditta pszichológus, a kutatás vezetője.
Nem meglepő módon azok, akik a járványt megelőző időszakhoz képest kevesebbet mozogtak, jelentősen nagyobb arányban számoltak be testsúlynövekedésről, míg azoknak, akik többet sportoltak, a testsúlyuk stagnált (43%), vagy tovább csökkent (31%).
A vizsgálatban résztvevők értékelték saját egészségi állapotukat is, mely alapján kiderült: az aktívabb életmódra áttérők, illetve azok, akik megtartották járvány előtti szokásaikat, kedvezőbben értékelték egészségi állapotukat, mint a passzívabb életformára áttért személyek.
A vizsgálat külön foglalkozott az észlelt stressz mértékével, hogy a megkérdezettek mennyire élték meg stresszesnek a mindennapjaikat. Ennek szintje a válaszok alapján azoknál volt a legalacsonyabb, akik nem változtattak a mozgásuk mennyiségén, míg a legnagyobb mértékű stresszt azok jelezték, akik sporttevékenysége csökkent a járvány hatására.
Az inaktívabb életmódra váltók 62 százalékánál jelentkeztek legalább enyhe depressziós tüneteket, míg a járvány idején többet mozgók körében ez az érték ugyan alacsonyabb, de így is magas: 46 százalék volt. Azoknál, akik a korlátozások ellenére nem változtattak testmozgási szokásaikon, a depresszió tünetei kevésbé jelentek meg (64,5%-uk nem érintett depresszióval), mint azoknál, akik növelték, vagy csökkentették a testmozgást.
A vizsgálatokból megállapítható, hogy a korlátozásokat megelőző időszakhoz képest aktívabbá válók, valamint aktivitásuk megőrzők jobb lelki állapotban voltak közvetlenül a járvány után, mint az inaktívabbak.
Utóbbiak rosszabb testi és lelki helyzetbe kerültek, testsúlyuk nőtt és nagyobb arányban fordult elő a klinikai mértékű, tehát kezelésre szoruló depresszió és az észlelt stressz. A megkérdezettek egyharmada aktívabb életmódra tért át, és a kedvezőbb pszichés mutatók mellett jobbnak értékelték egészségüket is, ami a testsúlyuk megőrzésével, vagy akár csökkenésével is együtt járt.
