Korábban sohasem foglalkoztam művészeti alkotómunkával, igaz, hogy „fás pályára” készültem, de a sors másképpen hozta. Hat éve készítettem láncfűrésszel az első szobromat
– mesélte a portálnak Varga Norbert láncfűrészes fafaragó, aki rövid idő alatt több nemzetközi díjjal büszkélkedhet.
Norbert a gyerekeknek készített fa játszóteret, és a család számára kültéri kiülőt, később részben felesége bíztatására pályát módosított. Az ügyes kezű férfi mára nemzetközi szakmai körökben is elismert fafaragóvá érett.
Baglyokkal kezdett
A korábban kézművespiacokon árusító dísztárgykészítő autodidakta módon tanulta a mesterséget. A világhálón látott egy videót: egy kanadai fafaragó az erdő szelleme nevezetű szakállas arcot faragta, láncfűrésszel.
Megnéztem a kisfilmet, és ekkor eldöntöttem, hogy saját célra elkészítem az első szobrot motoros fűrésszel. Megtetszett, hogy mennyire sebesen, és könnyedén rajzolódik ki egy-egy alak a farönkből. Első szobrom egy bagoly volt, másnap gazdára is talált a piacon. Vérszemet kaptam: rövid idő alatt több baglyot készítettem, mert rájöttem, hogy ez jó kereseti lehetőség.
Pázmándról „Mekkába”
Norbert gyorsan tanult, hamarosan több köztéri feladat is „megtalálta”. Pázmándon egy villámsújtotta akácot faragott meg a polgármester hathatós támogatásával. Olyan jól sikerült ez a munkája, hogy a mai napig díszíti a kisvárosi utcát.
Magyarországon gyerekcipőben jár a technika, de Németországban közel harminc éves múltra tekint vissza, Kanadában és az Egyesült Államokban már az 1960-as években alkottak a motorosfűrészesek. 2019-ben első magyarként juthattam el Blockhausenbe, ez Európában a fafaragás Mekkája. A többszáz hektáron elterülő szabadtéri múzeumban idén tavasszal 13. alkalommal rendeztek világbajnokságot.
Ezekre a többnapos, meghívásos versenyekre számos országból érkeznek művészek. Chile, Uruguay, USA, Oroszország, Fehéroroszország, Ausztria, Hollandia, Németország, Olaszország és Magyarország legjobbjai mérik össze tudásukat Andreas Martin, világhírű német fafaragó házigazda meghívására.
Martin eredetileg erdészmester volt, egy faragó bázist álmodott meg, ahol a legjobb fűrészesek találkozhatnak. Az évek alatt egy turisztikai központot alakított ki, ahol többek között a világ legnagyobb, Guiness rekorder asztala áll. A monumentális mammutfenyő tárgy közel negyven méter hosszúságú
– említette a fafaragó.
Mozgásba lendült a sámán
Varga Norbertet 2019 óta minden évben meghívták a rangos versenyre, ahonnan rendre éremmel tért haza. Idén a szászországi miniszter különdíját egy életteli sámánszobor kifaragásának köszönhette. A német rendezőség a sámánok, természetgyógyászok, druidák tematika köré szervezte a vetélkedést, a faragóktól azt kérték, hogy saját nemzeti sajátosságaikat is álmodják bele a szobrokba.
Igyekeztem mozgásba hozni azt, amit nem lehet. Nincsenek vésőim, amik vannak, azokkal csak festékes dobozt bontok, a sámánt is motorosfűrésszel, sarokcsiszolóval és gravírozó eszközökkel készítettem. A figurát díszítő kis harangokat, a szakállát és a haját szél borzolja, minden „lebeg”. Hat nap alatt megfaragtam, itthon egy hasonló kaliberű szobrot két hétnél rövidebb idő alatt nemigen tudnék elkészíteni. Annyira elfáradtam, hogy a negyedik napon már egyetlen magyar szó sem jutott az eszembe.
Norbert a közel 2,5 méteres tölgyfa sámánhoz tüzet is faragott. Az ősi gondolatvilág szerint ebben a tűzben égetik el a világ rossz dolgait, és ezt táncolja körbe a sámán. A háborúk, a betegségek és a korrupció magyar, német és angol feliratok formájában jelenik meg a plasztikán. A magyar ősi szimbólumokat és fogalmakat, amilyen a Föld, a Kő, az Egy Isten, Egy Haza rangos különdíjjal honorálták a zsűri tagjai.
Életteli történetek
Norbert II. János Pál pápától a sámánon át a köztéri betlehemig sokféle dolgot megfarag. A Velencei tó partján néhány éve egy kivágásra ítélt, hatalmas japán akácból fűrészelt szobrot. A könyvtár előtt olvasó nagyapóval és unokájával a könyveknek, az olvasásnak állított emléket. Amíg a férfi dolgozott, sorban érkeztek az idős velencei polgárok, akik a munka közben érdekes történetekkel szórakoztatták.
Az egyik bácsi ez alatt a fa alatt csókolta meg először szíve választottját, míg mások azt mesélték, hogy árnyékában pihentek meg legelésző lovaik a nyári hőségben. Mindig meghatnak a sokat megélt fák, a rajtuk való munkálkodás megtölti a lelkemet érzésekkel. Megfaragásuk számomra hatalmas élmény, hasonlóan annak a mosolynak a látványához, amit a megrendelők arcán látok, amikor megpillantják az elkészült szobrot.
Fotók: Varga Norbert
