Keleti gerle
Januárban figyelték meg a madárbarátok a különleges madarat a Békés megyei Mezőberényben. A keleti gerlének ez mindössze a negyedik előfordulása volt Magyarországon. 2010-ben a Fertő-tó környékén láttak egy példányt a fajból, tavaly télen pedig előbb Tószegen, majd néhány héttel később Siófokon észlelték a jelenlétét.
Főként Ázsiai elterjedésű faj, de Európa legkeletibb részén is megtalálható. Öt alfaját különítették el. Főként erdőkben fészkel, de költési időn kívül nyílt területeken, településeken is megjelenik. Fészke száraz gallyakból készül, melyet fűszálakkal bélel. Két tojást rak.
Sarkantyús sármány
Tundrai vendég, egy sarkantyús sármány bukkant fel a Körös-Maros Nemzeti Parkban, Montág-puszta területén februárban.
Viszonylag gyakran tévednek be hazánkban ritkán előforduló madarak ide. Főként énekesmadarak húzódnak be a téli időszakban a park területén lévő állattartó telepekre, ahol a jószágok körül apró rovarokat és a takarmányból származó magokat találhatnak.
Az utóbbi évtizedekben rendszeresen felbukkanó kis énekesmadarak szeptembertől áprilisig vendégeskednek nálunk, leginkább az Alföldön, a Hortobágyon és más szikes pusztáinkon. A téli hónapokban a kis északi madár csapatokban vonul és táplálkozik, a sárgacsőrű kenderikékkel együtt. Magyarországon előforduló csapataira a néhány tízes egyedszám jellemző. A kifejlett sármányok magvakkal, fiatal hajtásokkal táplálkoznak, a fiókákat rovarokkal, pókokkal etetik.
Lilebíbic
Idén már másodszor figyelték meg a kihalófélben lévő lilebíbic egy példányát hazánkban. A birding.hu adatbázisa szerint március végén Balmazújvárosban tűnt fel, többen is találkoztak vele.
A lilealakúak rendjébe és a lilefélék családjába tartozó lilebíbic elsősorban Oroszországban és Kazahsztánban költ, hosszútávú vonuló, ami külön megnehezíti a túlélését.
Türkmenisztán, Afganisztán, Örményország, Irán, Irak, Szaúd-Arábia, Szíria területére vonul telelni a madár, de kóborlásai során eljut Európa nyugati felébe is, Indiába és Afrika északi részére is. Alföldek és dombvidékek lakója, így a magyar síkvidéken is megfordul ritka kóborlóként.
Citrombillegető
Egy citrombillegető (Motacilla citreola) 2019. április 12-én került szem elé a Hórvölgyi-víztározónál. E faj egyedét először 1989. május 6-án figyelték meg Magyarországon.
A faj jelenleg hazánkban még meglehetősen ritka és kisszámú, de egyre rendszeresebb – elsősorban tavaszi – átvonuló. Státusza azonban rövidesen megváltozhat, átvonulóból fészkelő madár lehet, ugyanis ez a billegető faj folyamatosan terjeszkedik Kelet-Európa felől Közép-, illetve Nyugat-Európa irányába, és napjainkra mint fészkelő, már elérte Németországot, Ausztriát és Svájcot is, azaz „előőrsei” már túljutottak rajtunk.
Kucsmás sármány
A Körös-Maros Nemzeti Park Csanádi puszták részterületén az utóbbi években többször is megfigyeltek kucsmás sármányt, és idén ismét felbukkant egy példány Makó közelében április végén.
A mediterrán térségben költő kucsmás sármány első példányai 2010-ben jelentek meg Magyarországon Baja, illetve Csávoly közelében. A Körös-Maros Nemzeti Parkon belül az első megfigyelések 2015-ben történtek Kübekháza és Makó környékén.
A kucsmás sármányok a verébalakúak rendjébe tartoznak. Testük legnagyobb része napsárga színű, a hímek jellegzetes, kucsma formájú fejmintázatot viselnek. Erős csőrű, magevő madarak, melyek rendszerint a repceföldek közelében telepszenek meg tartósan. Az utóbbi évtizedben elkezdtek terjeszkedni észak felé.
Apácahantmadár
A kecskeméti repülőtér közelében nagyon ritka madarat figyeltek meg július közepén. A madár feltűnése szenzációnak számít, mert Európa ritkább énekesmadarai közé tartozik, és hazánkban eddig mindössze 5 alkalommal fordult elő.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület adatbázisa szerint a madarat korábban 1955-ben, 1956-ban, 1964-ben, 1965-ben és 1971-ben sikerült megfigyelni itthon, ötből négyszer Budaörsön, egyszer pedig Dunabogdányban.
Afrikai fekete gólya
A dömösi madármentőhöz, Márton Andráshoz érkezett októberben a ritka madár. Az afrikai fekete gólya (Ciconia abdiimi) úti okmányaiból kiderült, hogy egy svájci állatkertben kelt ki az idén. A dömösi madármentő holland barátja csereügylet részeként kapta a fizetség egy részeként az ő madaraiért. Eladhatta volna, de tisztelve magyar kollégáját, Márton Andrást ajándékozta meg vele, azt ígérve, hogy az ajándék második feleként jövőre egy másik vérvonalból származó hím is érkezik mellé. A kis tojó már hazaérkezett és két hete a dömösi madárpark lakója.
Hosszúcsőrű cankógoda
Ötödször bukkant fel hazánkban a hosszúcsőrű cankógoda, ez az igen ritka amerikai kóborló. Először 1995-ben, majd 2009-ben, 2011-ben, 2013-ban és idén október 21-én, a Pest megyei Apajnál figyelték meg egy-egy példányát, tehát mindössze öt egyed fordult még meg eddig nálunk a különleges vándormadárból.
Az október a legérdekesebb hónap a madarászok számára, hisz a madarak biológiai órája ekkor már intenzíven készteti őket a kóborlásra. Ez nem az időjárás melegségével vagy épp lehűlésével áll összefüggésben, hanem a nappalok rövidülésével és az éjszakák hosszabbodásával. Mindez hormonális változást idéz elő náluk, a vándormadarak pedig útra kelnek.
Laposcsőrű víztaposó
A laposcsőrű vízitaposó megjelenése olyan ritka Magyarországon, mint a fehér holló. Ezért is számított kisebb csodának a madár hortobágyi megjelenése októberben. Védett faj, természetvédelmi értéke 25 ezer forint. Október elején a vonulása során többnyire tengerparthoz vagy nyílt tengerhez kötődő faj, ezért különösen nagy szenzációnak számított, hogy a laposcsőrű víztaposó egy magányos példányát három napon keresztül láthatták a pusztaságban.
Ez a faj Grönlandon, Izlandon, Oroszország északi részén és Alaszkában fészkel. Az észak-európai példányok a tengerpart mentén Afrika nyugati részére, a szibériai és észak-amerikai példányok Dél-Amerikába, Chile partvidékére vonulnak.
Fehércsőrű búvár
November elején, a Tisza-tónál, Abádszalókon figyeltek fel a gyönyörűséges fehércsőrú búvárt (Gavia adamsii), amelynek felbukkanása európai szinten szenzációnak számít. Nagy valószínűséggel az északi szél sodorhatta a Kárpát-medencébe ezt a Közép- és Kelet-Európában rendkívül ritkán megjelenő madárfajt.
A fehércsőrú búvárok nagytestű, vadlúd méretű vízimadarak. Nevüket arról kapták, hogy nagyon mélyre buknak le annak érdekében, hogy megszerezzék táplálékukat: halakat, rákokat, csigákat.
Ezek a madarak az Északi-sarkon Oroszország, Alaszka és Kanada területein költenek, télen Norvégia, Kelet-Szibéria és Nyugat-Kanada tengerpartjai mentére húzódnak.
