A nagycsalád önmagában is csupa kaland és kihívás, váratlan fordulat, kiszámíthatatlan történetfolyam, és éppen ez az, amitől olyan sokszínű, élményekkel teli. Nincs ez másként, mikor az élet egyik legforgalmasabb és talán legfontosabb helyiségeben kezdődik a sürgés-forgás: a konyhában.
Az én nagycsaládomban pedig a gasztronómiai kihívások egy egészen különös hatványra emelkedtek. A vegetáriánus feleség, a huszonéves vegán nagylány, a 11 éves koráig tej és szójaérzékeny fiú és egy örökké változó ízlésű leány írta nekem, a húsevő hobbiszakácsnak a receptek szimfóniáit.
Ebben a családi körben is nagy kedvenc – akár desszertnek, akár főfogásnak – a túrógombóc. E tradicionális ételünknek pedig két változatát is nagyon gyakran készítjük el. Az első, a hamis túrógombóc története egyszerű. A család törekszik az egészséges, valódi alapanyagokban gazdag táplálkozásra, aminek egyik alapélelmiszere a nyers, házi tej. Teljesen nyersen, forralás nélkül áll a hűtőben, ezért 2-3 napig issza nagy kedvvel a legkisebb leány. Viszont, amint egy kis erjedés megindul – amit rajta kívül senki más nem érez – már nem kér belőle. Ekkor tesszük ki aludni a tejet a konyhaasztalra, és ebből készítjük el a hamis túrógombócot. Íme a recept.
Hozzávalók
- 0,5-0,7 liter aludttej (amennyi megmaradt)
- 1 pohár (200-250 dkg) búzadara
- fél citrom
- egy marék mazsola
- 1 pohár zsemlemorzsa
- porcukor (ízlés szerint)
- fahéj
Elkészítése
Az aludttejet feltesszük forrni, én már ekkor belecsavarom a fél citromot és hozzáadok némi cukrot (1-2 evőkanál). Mikor már forró, lassan hozzáöntöm a búzadarát, és sűrűn kevergetem. Mikor felforrt és kezd tejbegríz állagú lenni, takarékra veszem a tüzet. A masszának sűrűnek kell lennie, hogy amikor langyosra hűlt, lehessen gombócokat formázni belőle. Még melegen beleteszem a mazsolát és a citrom héját is belereszelem. Aki édesebben szereti a gombócokat, még tehet bele cukrot. Mikor langyosra hűlt, nedves kézzel gombócokat gyúrok, és egy serpenyőbe zsemlemorzsát pirítok (én olaj nélkül szoktam, szárazon). Meghempergetem benne a gombócokat, és így langyosan már tálalhatjuk is. Ízlés szerint tejföllel, görög joghurttal leöntjük és fahéjas porcukorral szórjuk meg.
Természetesen a vasárnapi túrógombócpartiba a vegán és tejérzékeny családtagokat is bevettük, nekik készült a kölesgombóc, amiről fotókat is készítettem.
Kölesgombóc
Hozzávalók
- 200 dkg köles
- 0,5 liter víz
- zsemlemorzsa
- marék mazsola
- fél citrom
- só
- cukor
- juharszirup vagy méz
Elkészítése
A tapasztalat azt mutatja, hogy a köles bizony felvesz háromszoros mennyiségű vizet is, de főzés közben lehet még pótolni. A lényeg, hogy teljesen szét kell főznünk a kölest, gyúrható, krémes állagúra, az sem baj, ha nedves. Amikor felforrt a kölesünk, takaréklángon főzzük. A főzővízbe teszünk egy kis sót, kávéskanálnyit és ízlés szerint cukrot – én két evőkanállal szoktam. Mikor megfőtt, még melegen beletesszük a mazsolát, facsarunk bele fél citromot és belereszeljük a héját. Amikor langyosra hűlt, nedves kézzel gombócokat formázunk, pirítunk egy serpenyőben zsemlemorzsát, és mehet is a hempergetés. Nálunk fahéjas porcukorral szórjuk meg és juharszirupot csorgatunk rá, de lehet mézet is. Aki pedig fogyaszt állati eredetű ételt, az bátran öntsön rá tejfölt vagy görög joghurtot, nagyon jól áll neki.
A hamis túrógombócot nemrég egy igazi, túrógombóc-szakértővel is teszteltem. A gyerekeink unkatestvére érkezett látogatóba hozzánk, akinél nagy kedvenc ez a desszert. Természetesen nem árultam el neki, hogy most túrómenteset fogyaszt. Ugye mondanom sem kell, hogy még repetát is kért…
