Legnagyobb értékeit az egykor összefüggő löszpuszta-gyepek utolsó maradványai, valamint a nagy kiterjedésű szikes puszták, továbbá az ártéri területek jelentik.
"A hagyományt nem kell őrizni, hiszen nem rab. A hagyományt nem kell ápolni, hiszen nem beteg. A hagyományt megélni kell, együtt létezni vele, és törekedni arra, hogy ez az érték ne kopjon ki az emberekből."