Görbeházán nagy létszámú gólyapopuláció él, a falu villanyoszlopain rengeteg fészek látható, ezért nevezik az átutazók gólyafalunak a települést. Lukréciáról, a Görbeháza határában húzódó folyónál telelő gólyáról lélekemelő történetet tett közzé a haon.hu.
A madár rendkívül nagy népszerűségnek örvend a település lakói és a környéken közlekedők körében. Sokan látogatnak el gyerekekkel a gólyalesre a főcsatornához, ezáltal Lukréciának több élelmezője is akad.
Kelemen Gyula nyugdíjas pedagógus és Besenyő József, a horgászat nagy szerelmese vette észre, hogy a gólya nem repült el telelni, azóta ők ketten napi rendszerességgel etetik a gólyát.
Ősszel lettünk rá figyelmesek, nem sokkal azután, hogy a társai elhagyták a települést. Sérült volt a szárnya, ám mostanra szépen felépült, jó húsban van. Először igen félénk volt, azonban a rendszeres etetés következtében hamar összebarátkozott velünk. A videón is látható, mennyire megszokta a közelségünket, és vár bennünket
– mondta a portálnak Kelemen Gyula.
Lukrécia – akinek a horgász adta a nevet – minden alkalommal fegyelmezetten, de türelmetlenül várja, hogy kikerüljön az autóból a vödör.
Tulajdonképpen mindegy, mit kap, csak hús legyen. Amíg jobb idő volt, szedtem neki csigákat, imádja a csirkefarhátat is, meg persze a halat, de a lecsókolbászt is megeszi. Amikor kijövök horgászni, besétál a két bot közé, és velem együtt várja, mikor jön a kapás
– említette Besenyő József.
Hajdúhadházról szokták szállítani Polgár felé a 35-ös főúton a húst a sofőrök. Nagyjából nyolc, fél kilenc felé jönnek vissza és mindig megállnak, hogy húsnyesedéket adjanak a madárnak. Lukrécia valahogy érzékeli az óramutató járását, mert addigra mindig átmegy az út másik oldalára, és ott várja a teherautót, a szokott helyen és időben.
A gólya lábán gyűrű látható, és annak száma alapján a beazonosításkor kiderült, hogy Lengyelországban kapta a „testékszert”.
Kiemelt kép: YouTube/Tamás Nándor
