Kiskéssel jár templomba a békési bicskagyűjtő

Szabó Sándor ritka hobbinak hódol, évtizedek óta gyűjti a különleges bicskákat.

A békési szobafestő 300 darabos bicska gyűjteményében ritkaságok lapulnak, de számára minden egyes darab értékes. A lelkes gyűjtő háromévesen kapta első bicskáját, majd gyerekhorgászként gyorsan megtanulta a nem éppen veszélytelen alkalmatosság szakszerű használatát.

Szabó Sándor

Szabó Sándort a bicskák praktikuma kápráztatta el már fiatalon. Szülei körül sündörögve megleste, ahogy a jószágok gondozása és a kerti munka közben minduntalan kézbe vették az „okos szerszámot”.

Utánoztam őket, mint bármelyik gyerek, nagyon tetszettek a csillogó pengék. Nagyobbnak, erősebbnek éreztem magamat a bicskával. Később, mint szobafestő nap mint nap használtam a kést és a bicskát, munka közben egy jóízű szalonnázás elengedhetetlen kelléke lett számomra

– mesélt gyerekkoráról Sándor a Sokszínű Vidéknek

Ahány ember, annyi bicska

Juhászember, sporthorgász, irodista vagy hegymászó, sokféle életmód és más-más igények. A bicskák színes világában mindenki megtalálhatja a számára megfelelőt. A kompatibilis, svájci bicskák szinte minden igényt kielégítenek, fűrész, sörnyitó, nagyító és még ki tudja hányféle célszerszám egy darabba sűrítve.

A magyar juhászok speciális körmölő kést használnak, az íves pengével a sántázó birka körmét tudják megvágni. Sándor szerint a legfontosabb, hogy a bicska a gazda kezéhez idomuljon.

A jó bicska legyen akkora, ami gazdája kezében elfér. Fontos a nyélpanel nagysága, és akkor tartós, ha éltartó a penge. A legtöbb bicskaszerető ember a szénacél, vagy rozsdamentes pengére esküszik. Nekem az egypengés, nyolc centiméteres pengehosszúság tökéletes.

A bicskagyűjtő neje régen megbarátkozott a késekkel, tudja, hogy a hosszú, halmentes időszakban horgász férje imád a kis műhelyben kedvenceivel foglalatoskodni. Mivel Sándor nem fogyaszt alkoholt és cigarettára sem költ, igyekszik okosan beosztani a spórolt pénzét.

Nemcsak pénzért jutok hozzá tenyérnyi szépségekhez, csereberélni is szoktam az ismerősökkel. Persze egyedi megrendelésre is gyakran készítenek számomra bicskát a mesterek. Hála Istennek Magyarországon egyre többen foglalkoznak valóban mesteri szinten késkészítéssel

– fogalmazott a gyűjtő, hozzátette, nincs két egyforma bicska. A gyönyörű berakásokkal ékes nyélpaneleket a bicskás kedvű megrendelők fantáziája szerint alakítják a mesterek.

Okosan kell kézbe venni

Sándor szerint fontos, hogy a tulajdonos megtanulja a helyes „bicskagondozás” alapjait. Így véletlen sem vághatja, vagy szúrja meg magát miközben a bicskáját használja. A testhez álló bicska bár a nadrágzsebben is elfér, a legtöbben mégis nadrágövre fűzhető tokban hordják. Nem árt az óvatosság, a tisztításkor elég, ha a gazdája fordítva törli meg a pengét, könnyen megsebezheti magát.

Mindig ügyelek rá, hogy a penge hátától az éle felé tisztítsam, valamint a tövétől előre, a hegye felé. Ha jól van megfenve, akkor eleve hegyes, így elég egy rossz mozdulat, és szempillantás alatt megszúrja az ember tenyerét

– fűzte hozzá a késrajongó.

A szomszédfejes bicska

A gyűjtőnek sikerült egy ritka kincsre szert tenni, a Szankovits Tibor mester által készített mesterműhöz két másik kedves darabjától kellett megválnia. A magyar késes-köszörűsök családjában gyakori, hogy több generációra visszavezethető a ritka mesterség. Szankovitsék is kézzel készítenek mindent, a megrendelő igényei szerint.

Többen nem is postáznak, kizárólag személyesen adják át a megrendelt darabot. Úgy vannak vele, hogy kézbe kell venni, és ha tetszik, csak akkor vigye haza a tulajdonos. Rengeteg kiváló mester dolgozik Magyarországon, régóta jóban vagyok Csigi András úrral, akitől számos szépséget vásároltam.

Sándor a Csongrádon élő Tarjányi mester munkásságát is tiszteli, és több Bódis-féle bicskát őriz a gyűjteményében. Vencel Balázs fiatal mesterrel két éve ismerkedett meg egy gasztro-bicskás találkozón. A késkészítő akkoriban kezdte bontogatni a szárnyait. Az asztalra terítette legújabb „fejlesztéseit”, kíváncsi volt a vevők véleményére.

A fejesgörbe bicskája egy csapásra megfogott, meseszép, napkorongos díszítéssel készítette. Mivel ez egy prototípus volt, megkértem, hogy készítse el számomra, így elsők között kerülhetett ilyen bicska a birtokomba. Rólam nevezte el „szomszédfejes bicskának” ezt a típust, azóta is népszerű a terméke.

Szintén Vencel mester készítette Szabó Sándor páros bicskáját, ez kés és villa egyben, bajonettzáras megoldással. Első látásra olyan, mint egy szalonnázó bicska, valójában külön-külön darabok – ez volt a békési gyűjtő által megálmodott forma.

A gyűjtő másik szerelme a „pecsételős bicska”. A speciális tárgy fehér agancsos nyélpanellal készült. Forró viaszba mártva bélyegezni lehet az eszközzel, hasonlóan ahhoz, ahogy régen a grófok tették. A különleges darabot a gyűjtő elképzelése alapján Csigi mester készítette, alul kiszélesedik, hogy Sándor monogramja szépen ráférjen.

Óvni és gondozni kell

Csigi mester szebbnél szebb ajándékai mellett a gyűjtő Szekercés Sándortól, legjobb barátjától is számos bicskát kapott. Sándor olykor Békéscsabán, a „lomi piacon” is megfordul, de a legkedvesebb eszközöket mégiscsak mesterekkel készítteti. Úgy ötödikes forma lehetett, szüleitől kapott egy halas bicskát, ami később elveszett.

Emlékszem, anno édesanyám hatalmas pofont kevert le, amikor a bicskát próbálgattam. A parkettába állítottam bele a hegyét, unatkoztam. Egyébként, úgy megy ez, mint a bélyeggyűjtés. Előfordul, hogy megveszek valamit olcsón, majd pár év elteltével jön valaki, akinek megtetszik és többszörösét hajlandó megadni érte.

Tizenötezertől indulnak a „mezei” bicskák, megrendelésre már 60-80 ezerért  is elkészítenek egy-egy remeket. A legszebb darabokat két álló, és két kisebb vitrinben tartja a bicskakedvelő.

Szeretni és ápolni kell őket. Ha berohadt egy bicska, akkor napokig áztatom maró hatású oldatban, majd megpróbálom kiszabadítani és rendbe hozni. A szaruból szerkesztett nyelet parafinolajjal kell kenegetni, hogy rugalmas maradjon, és ne repedezzen szét. Rossz időben számomra remek elfoglaltság a karbantartás

– vallott hobbijáról a gyűjtő.

A templombajárós

Szabó Sándor vallásos neveltetésben részesült, gyerekkorától kezdve látogatja a szentmiséket. Baráti körben felmerült a kérdés, tarthattak-e régen a templomban is bicskát maguknál a férfiak? Sándor szerint a bicskát szerető ember mindig magánál hordja a társát. (A templombajáró bicskát a szakirodalom kiskésnek is nevezi – a szerk.) Nála is van a templomban bicska, ki más is készíthette volna, mint Csigi mester.

A feszület-berakásos bicskájára egyből rácsaptam, és elneveztem templombajárós bicskának. Van egy rossz sztereotípia, sokan úgy gondolják, akinél kés vagy bicska van, azzal nem érdemes ujjat húzni.

A békési gyűjtő szerint ez korántsem igaz, sőt, legtöbben féltve óvják legkedvesebb tárgyaikat. Egy-egy értékesebb darab valódi műalkotás, Sándor szavaival: „valódi ékszerek”, megérdemlik a tiszteletet. Szeretné ezeket a szeterotípiákat eltörölni, felnyitni az emberek szemét: a szép bicskák kedvelői egyáltalán nem agresszív emberek.

A Rambó-kések vonzásában

A praktikus bicskákat idejében érdemes megismertetni az emberekkel, a gyűjtő nyári horgásztáborokban mesél fiataloknak hobbijáról. A Körös Vidéki Horgászegyesületek Szövetsége Békés-Dánfokon szervezett táboraiban a halbiológia, a csillagászat és a vadmadarak szépsége mellett a gyerekek megismerkedhetnek a Rambó-késsel is, ebből ugyanis pontos másolata van Szabó Sándornak.

A legtöbb horgász srácnak van bicskája, a tudásukat tovább lehet fejleszteni. Megszólítom őket az előadással, a helyes késhasználatról is tanulunk, hogyan kell élezni, hogyan tudok vigyázni rá. Hiszen a bicska a kezem meghosszabbítása.

Aki érdeklődik a bicskák színes világa iránt, annak célszerű csatlakozni Szabó Sándor népszerű „Bökős-csoportjához”. Ha normális Facebook-profilképünk van, akkor Sándor szívesen befogad az örvendetesen gyarapodó közösségbe.

A cikk fotóit Szabó Sándortól kaptuk

Kapcsolódó
Lágy szívű nagyapjától tanulta a mesterséget a mohácsi bocskoros
Busóként viseli a saját készítésű bocskorait.