Kertünk-Portánk

Vérbarack, üvegmeggy és mosolygó alma terem az ormánsági csodakertben

Markóc korábbi polgármestere családi birtokán több száz fajta gyümölcsfát nevel alternatív módszerrel.

Az Ormánság valaha a Kárpát-medence egyik leggazdagabb tája volt – ma a legszegényebbek között van, lakói mégis emberhez méltó módon akarnak élni, ezen próbál segíteni Lantos Tamás Markócon, természetszerű művelési módszerrel.

A Magyar Élőfalu Hálózat tagjai, melyek közé az ormánsági település is tartozik, kevesen vannak, mégis példamutató módon gondolkodnak Földünk és  családjuk jövőjéről. A kicsinyke falvak lakói a világ zajától távol, természetközeli módon, egyszerűen élnek, minőségi életre, és amiben csak lehet, önellátásra törekednek.

Tanyasi emberek aranya a minőségi méz
Lelassulnak az életfolyamataik, mégis viszonylag éber állapotban vészelik át a hideget.

Lantos Tamás a kicsiny ormánsági faluban, Markócon évtizedekkel ezelőtt a szép és értékes paraszti élet és a családi gazdálkodás értékeinek megőrzése mellett kötelezte el magát.Természetközeli életmódja és különleges, családjával együtt művelt gyümölcsös kertje példa lehet más, hasonlóan leépült vidéki térségek lakói számára.

Fotó: Lantos Tamás

Tamás családjával együtt az alkalmazkodó gyümölcsészet elvei szerint történő műveléssel igyekszik úgy előállítani elegendő terméket, hogy a természetes folyamatokat segítve minimálisra csökkenteni az emberi beavatkozást, és növeli a gyümölcsös életgazdagságát (diverzitását), hagyja érvényesülni a természetes folyamatokat.

Lantos Tamás és felesége, Gedő Ibolya követendő példával jár elöl az ország egyik legszegényebb vidékén. Az öt hektáros ormánsági birtokon több mint 400 gyümölcs tájfajtát gyümölcsfát és idegen honos gyümölcstermő növényt nevelnek.

Naspolya – Fotó: Lantos Tamás

A globális klímaváltozás hazánkat sem kerüli el, hónapok óta pusztít az aszály Magyarország nagy részén, ami félsivatagos területeket hozhat létre. Erre még a nagyüzemi mezőgazdaság is ráerősített, az alkalmazott iparszerű technológiával és a szántóföldek túlzott arányával. A vizet pedig változatlanul kivezetik a tájból a kiépített csatornahálózatban.

A természet szépsége minden évszakban páratlan – Fotó: Lantos Tamás

Lantos Tamás meggyőződése, a helyi erőforrások ésszerű használatával orvosolni lehetne a vidék gondjait. Őshonos tájfajták telepítésével, természetszerű gazdálkodással a helyi emberekkel újra meg lehetne szerettetni a földet, de előtte segíteni kellene földhöz jutásukat. Ezekkel egyidejűleg a nyílt vízfelületek létrehozásával és a táj működését javító erdősítésekkel sokat lehetne javítani az évtizedek alatt kialakult mostoha természeti adottságokon.

A helyi emberektől elvonták a tájban rájuk háruló feladataikat (a tájban betöltött funkciójukat), ezért segítenünk kell őket, hogy visszaszerezzék azokat, és feladataikat ellátva fönntartsák a tájat, amely megélhetésüket nyújtja. A tájnak ugyanis szüksége van az ember tájat gazdagító jelenlétére, az élővilág sokféleségének biztosítására.

– mondta a Sokszínű Vidéknek Lantos Tamás.

A Lantos családban Avar és Kende is kiveszi részét a munkából – Fotó: Lantos Tamás

Lantos Tamás ormánsági családi birtoka nemcsak a családot látja el kiváló ízvilágú, változatos gyümölcsökkel, hanem csekély jövedelmet is biztosít számukra. Nagyjából száz négyzetméteres házuk rezsiköltsége havonta körülbelül tízezer forint, szinte csak a minimális áramfogyasztásért fizetnek, hiszen a tűzifát fűtésre, vízmelegítésre és főzésre a gyümölcsöséből kikerülőnek elhalt fáival biztosítja. Egy néhány éve indult projekt keretében az érdeklődők betekintést nyerhetnek és nyomon követhetik a különleges, előremutató kezdeményezés fejlődését.

Az utóbbi években terjedtek el Magyarországon azok a tündérkertek, melyek, bár a fajták megőrzésével fontos feladatot látnak el, jó irányba indultak, mégiscsak egyfajta múzeumként működnek, mert nem biztosítják újabb változatok kialakulását. Magról is kellene szaporítani őket, hogy alkalmazkodni tudjanak a gyorsan változó termőhelyi feltételekhez.

A mintegy négyszáz különböző gyümölcsfajta többsége őshonos tájfajta, de több idegen honos gyümölcs termését is szüretelik a kertben.

Bemutatunk néhány különleges tájfajtát Lantos Tamás ormánsági gyümölcsöző kertjéből.

A Batul téli alma, egészen húsvétig eláll – Fotó: Lantos Tamás

Batul alma

Talán a legismertebb „ezeréves”, feltételezések szerint Erdélyből származó fajta. Hagyományosan oltással és maggal is szaporították, így számos változata alakult ki, amelyek általában jellemzőek arra a tájra, amelyben létrejöttek. Az Ormánságon belül is többféle változat található, így például a drávafoki Fodor-kúria gyümölcsösének Batul almája különbözik a markóci kertekben találhatóktól. Gyümölcse közepes méretű, jellegzetes aromás, édes-savas ízű, húsvétig eláll. Zöldes-sárga héja napsütötte oldalán megpirul, mosolygó Batulnak nevezik. Legértékesebb alma fajtáink közé tartozik.

Húsos som “Kifli” változata, a nagykedei /Székelyföld/ parókia kertjéből – Fotó: Lantos Tamás

Húsos som

Ormánsági egyedei hosszú, 100 éven felüli életkort is megérnek, nagyra, szinte fává nőnek, rendszeresen és bőven teremnek, gyümölcsük nagy és ízletes. Nyersen csak teljes érettségben fogyasztható (amikor puha és leválik száráról), ekkor viszont ízletes és – beltartalmi gazdagságánál fogva – nagyon egészséges gyümölcs. A nagyobb gyümölcsűek aszalhatók. Éretlen termését – az olajbogyóhoz hasonlóan – sós vagy ecetes vízben lehet pácolni. Nagy ásványi anyag és C-vitamin tartalma miatt javítja a szervezet ellenálló képességét. A „Kifli som”, enyhén görbült formájáról kapta nevét a Nyikó menti Nagykedéről, Székelyföldről, a helyi parókia kertjéből hozta Tamás a kertjébe a magját.

Markóci üvegmeggy – Fotó: Lantos Tamás

Markóci üvegmeggy

Ormánságiak által sokra becsült tájfajta, amelynek elsődleges értéke a Moníliával szembeni ellenállóképesség. Vékony héja miatt áttetsző, szinte látható a gyümölcshús belső szerkezete. Íze savanyú, édesítve sokkal élvezhetőbb, elsősorban földolgozva fogyasztható. Gyökérsarjai más meggy változatok és cseresznye alanyaként is használhatók.

A Vérbarack a magvaváló barackok őse – Fotó: Lantos Tamás

Vérbarack

A magvaváló őszibarackok őse minden bizonnyal a Vérbarack, ebből erednek a sárga és fehér húsú őszibarackok. Magról kelt utódainak gyümölcse alig különbözik az anyafáétól. Rövid szőrű sötét héja vastag, de ez élvezeti értékét nem zavarja. Húsa viszonylag száraz, vörössel különbözőképpen futtatott. Évenkénti termésmennyisége csak kicsit ingadozik, és olyan bőtermő, hogy igényli a termésritkítást vagy ágai alátámasztását. Nyers fogyasztásra kitűnő, a belőle készült befőtt vagy lekvár különlegesen élénk színű. Különleges tulajdonsága, hogy jó  tulajdonságait ivarosan szaporodva is gyakorlatilag teljesen megőrzi sok-sok generáción át. Jó ízű, közepes méretű, bőtermő.

A markóci templomkert gyümölcsfáival ősszel is gyönyörű – Fotó: Lantos Tamás

Kiemelt kép: Lantos Tamás

Aki gyümölcsfát ültet kertjébe, egész életében egészséget szüretelhet
Néhány gyümölcsfa elültetésével egészséges vitaminforrást biztosíthatunk az egész családnak.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik