Mankóira támaszkodva járja páratlan El Caminoját a mozgássérült férfi

Horváth Gyula nyolc hónapos korában gyermekbénulást kapott, azóta járógép segíti a mozgásban, ez azonban nem gátolja abban, hogy az utóbbi években emberfeletti teljesítmények egész sorát vigye véghez. A dorogi születésű, mozgássérült sportoló a kitartás erejében hisz, életét gyerekkora óta végigkíséri a sport.

Annak ellenére, hogy csak az egyik lábamat tudom használni, több sporttal is korán megismerkedtem. Évekig harcművészeti sportokat űztem, majd visszatértem gyermekkorom kedvencéhez, a kerékpározáshoz. A kerékpározás mellett 2014 nyarán rátaláltam a para kajak-kenura, amit versenyszerűen űztem három éven át

– mesélt Horváth Gyula sportágairól a Sokszínű Vidéknek.

Az örök optimista sportoló jelenleg egy alpin technikai vállalkozó mellett dolgozik, társával mobil mászófalakat üzemeltetnek. A kerékpározás mellett régóta kacérkodik a gondolattal, hogy végigjárja az Országos Kéktúra útvonalát. Horváth Gyula szereti a kihívásokat, ezért két éve úgy döntött, a teljes nagy kört egyedül, két mankója társaságában fogja teljesíteni.

A Kék Túra kör 2550 kilométerének nagyobbik részén már túl vagyok, a fennmaradó, nagyjából 800 kilométernyi szakaszhoz még sok időre lesz szükségem, lényegesen többre mint egy egészséges embernek. Jelenleg Neszmélyen lakom, őszre várom az új járógépet, addig erőt gyűjtök a hátralévő több száz kilométeres távhoz

– sorolta a férfi.

A mozgássérült sportoló 2017 április 15-én kezdte az Országos Kék Túra nagy körét, gyalogosan indult útnak a Hűvösvölgyből a Kékes irányába. Az első nap gyalogszerrel mindössze 5 kilométert tudott megtenni, ekkor döbbent rá, hogy nehezebb lesz a feladat, mint ahogyan azt elképzelte. Hosszú hetek alatt elgyalogolt egészen Sirokig, ahol úgy döntött, elég volt a meredek hegyekből.

A legnehezebb hegyi szakaszok a keskeny ösvények voltak. Amíg te tyúklépésekkel képes vagy haladni, addig nekem oldalazva kell mennem, a mankóim miatt nem tudok normálisan lépni. Gondold el, 25 kilós hátizsák a hátadon, mögötted 30 százalékos emelkedő, előtted ugyan ilyen meredekségű szakadék, és egy nyomsávos úton kell haladnod!

– mondta Gyula.

Kékestetőtől Sirokig, ami csak 22 kilométeres távolság 3 nap alatt jutott el, kínkeservesen lassan haladt, miután besokallt, azonnal buszra szállt, majd Sátoraljaújhelytől a sík terepeket vette célba. Az Alföldön az első nap 20 km sikerült megtennie gyalogszerrel, majd szépen beállt a 17 km/nap átlagos teljesítményre, így Létavértesig jutott. Itt már a járógépe, és jobb lába is nehezen bírta a megpróbáltatásokat, combhajlatát szétdörzsölte a fémszerkezet, úgy döntött, kerékpárja nyergében halad majd tovább.

Gyula kerékpárral naponta 22 kilométert tudott haladni, 2017 október huszadikáig összesen nagyjából 180 napot kerekezett, és egészen Zircig jutott. A kerékpárral a sok kerülő út miatt jóval hosszabb, mintegy 2500 kilométeres utat küzdött le ez idő alatt.

A motiváció az én magam vagyok amit eltervezek azt véghez is viszem. Azt szoktam mondani, hogy „nem szeretném, hanem akarom” , tehát meg akarom csinálni azt, amit elkezdek. Számomra ez a motiváció

– hangsúlyozta a sportember.

Eddigi 2500 kilométeres útja során sokszínű  vidékeken járt, és sokféle emberrel megismerkedett, ahol az est utolérte, ott keresett szállást magának. Az Alföldön többen bejelentkeztek, hogy elkísérik egy-egy szakaszon, de kevesen jöttek végül mellette, majd azok is gyorsan lemorzsolódtak, hiszen a mozgássérült Gyula lassabban képes haladni, mint egy egészséges ember.

Egyébként sem az a célom, hogy végigrohanjam az országot, ez az én zarándokutam, a magyar El Caminom.

A férfi alternatív szálláshelyeket keres, ami azt jelenti, ingyenesen száll meg egy erősebb nap végén. Útja kezdetén még saját függőágyában aludt, később a települések polgármestereitől kért segítséget. Azt tapasztalta, minden faluban akad segítőkész, önzetlen ember. Az Alföldön sok helyütt a reformátusok vendégszeretete segítette át a nehézségeken, hétvégenként leggyakrabban a lelkészek segítették megfelelő szálláshoz.

Gyula az étkezést eddig heti kettőezer forintból oldotta meg, reggelente vett 10-12 kiflit a boltban – paprika, tea, cukor, és egy rúd szalámi mindig lapul a hátizsákjában, emellett a sportoló étrendjébe hetente egy-egy éttermi egytálétel is belefér.

A férfi sok kedvességet, szeretetet kapott eddigi útja során, ezekről facebook-bejegyzéseiben tudósít. Felsőpetényben egy kedves szállásadó – ha nem is hamuba sült pogácsával, de – túrós batyuval, két banánnal, és egy szép, feliratos képeslappal búcsúzott Gyulától.

Horváth Gyula utazásainak fő szempontja a szabadság, úgy véli, az ember az ilyen utakon tökéletesen ki tud kapcsolni, és át tudja magát adni a természetnek.

A sportolónak jelenleg 83 gyalogos, és 184 kerékpárral teljesített nap áll a háta mögött. 2020-ban mindenképpen útnak indul, szeretné a maradék 800 kilométert mihamarabb megtenni. Gyula reméli, az új járógéppel jobban tud majd gyalogolni, korábban ugyanis több, kerékpárral nem járható szakaszt kényszerült kihagyni.

Elhatározás kérdése, hogy mit szeretnénk csinálni, én nem szoktam senkit győzködni, hogy bármit is meg kell csinálnia, döntse el ő maga, hiszen itt minden fejben dől el.

Gyulával legközelebb személyesen novemberben a budapesti Járatlan Utakon Fesztiválon találkozhatnak az útja iránt érdeklődők, ahol jövőbeni terveiről is mesél, 2021 június elsejétől az igazi El Camino-t is szeretné majd végigjárni kerékpárjával.

Kiemelt kép: Horváth Gyula