A kertek és az erdők bár jellegükben távol állnak egymástól, mégis e kettő kombinációjával egy olyan ökoszisztémát hozhatunk létre, ami egyszerre termékeny és önfenntartó is. Az erdőkert többszintű élelmet és élőhelyet nyújtó jól megtervezett kert, melyben többnyire a fák dominálnak, de ha kellő távolságra ültetjük őket, akkor a cserjéknek, évelőknek és az egynyáriaknak is optimális élőhelyet biztosítunk.
Az erdőkertészeti koncepciót az 1970-es években Robert Hart vezette be az Egyesült Királyságban, aki megvizsgálta a növények közötti kölcsönhatásokat és kapcsolatokat a természetes rendszerekben.
Megfigyelte, hogy sok művelt kerttel ellentétben a természet nem rendezi szépen a tájait az egyik helyen növő dísznövényekkel, a másikon zöldségekkel és egy harmadik helyen még fákkal. Egyetlen dolog viszont mindegyikben fellelhető, a természet harmóniája, az egyensúly. Ahogyan fogalmazott:
A fákkal teli erdőkerttel szövetségesül nyerhető a bolygó legerősebb és legtermékenyebb növényzete, a növényvilág arisztokratája.
Aki erdőkert telepítéséhez kezd, jó, ha tudja, hogy ezek a kertek természetesek, ezáltal kiszámíthatatlanok, időnként anarchikusak is. Ami nagyon jól működik egy erdei kertben az egyik helyen, az teljesen kudarcot vall a másikban. Ha a legmegfelelőbb növényeket választjuk is ki, időnként meglepő eredmények születhetnek, talán éppen ezért mondják, hogy egy erdőkert igazi varázslat lehet.
- Lombkorona szint, amely magasra növő gyümölcsfákból áll
- Alacsony növésű, törpe növésű gyümölcsfák
- Cserjeszint, bogyós bokrok
- Lágyszárúak szintje, évelő zöldségek és gyógynövények
- Talajtakaró szintje, vízszintesen elterülő ehető növények
- A gyökerekért és gumóikért termesztett növények dimenziója, valamint a föld alatti gombák
- Szőlők és egyéb kúszó növények szintje
Az alacsony karbantartást igénylő, öntermékenyítő rendszer sikerére és termelékenységére reflektálva Robert Hart ezt írta:
Az erdei kertészkedés lehetőséget kínál minden kertész számára, hogy egészséget teremtő táplálékának fontos elemét termelje; ötvözi az örömteli kertészkedést és az egészséget. Az erdőkert gazdagsága, bősége és sokszínűsége minden emberi szükségletet kielégít – az ételek, anyagok és testmozgás révén a fizikai szükségleteket, valamint a szépség és az egészhez való kapcsolódás révén a lelki szükségleteket is.
Ennek eldöntése nagyon fontos, hiszen ez alapján tudjuk eldönteni, hogy mit telepítsünk.
Néhány lehetséges ötlet az ültetéshez:
- Ehető gyümölcsök – alma, meggy, ribizli, egres, szőlő, körte, szilva, málna, bodza
- Zöldségek – komló, torma, csicsóka, hagyma, zöldségfélék
- Gyógynövények és saláták – citromfű, mentafélék, sóska, macskagyökér, orvosi pemetefű, orvosi ziliz, orvosi zsálya, fekete nadálytő
- Diófélék és magvak – mandula, mogyoró
- Nem ehető hozamai is vannak egy erdőkertnek, ideértve a gyógynövények egy részét (fekete nadálytő, eukaliptusz, orbáncfű, lándzsás útifű, csalán, pongyola pitypang, galajfélék).
Elengedhetetlen a terület megfigyelése és információk gyűjtése. Ha a lehető legtöbbet megtudunk az adott helyről, akkor tiszta képet kaphatunk a korlátairól és a potenciális erőforrásokról.
Attól függően, hogy a kert árnyékos vagy napos, északi vagy déli fekvésű, fagyra vagy áradásra hajlamos-e, esetleg lejtős, jelentősen befolyásolja, hogy milyen fák és cserjék, lágyszárúak lesznek alkalmasak a telepítésre.
Kutassuk fel azokat a fajokat, amelyek megfelelnek a kritériumainknak. Írjunk össze egy „kívánságlistát” a növényekről, válasszuk ki a potenciális beszállítókat, lehetőség szerint helyben termelőket.
Kerüljük a gyanúsan olcsón értékesítő kereskedőket. A vásárlás mellett nézzünk körbe, hol lehet olcsón, esetleg ingyen beszerezni magokat, dugványokat, növényeket.
Nagyobb fák
A dió, cseresznye lombkoronái alkotják az erdei kert gerincét, és ezek jelentik a tervezés legfontosabb részét. Ezek határozzák meg az összes többi elem helyzetét; ezért különös figyelmet kell fordítani a helyük meghatározására.
Ne felejtsük a nedvességre, a talaj termékenységére és a fényre vonatkozó hosszú távú igényeiket is. Az általános cél, hogy a nagyobb fák az északi oldalon, a kisebbek a déli oldalra kerüljenek.
Cserjék, bokrok
Kisebb fák, például alma, körte, barack valamint a gyümölcsbokrok, beleértve a fekete, fehér és piros ribizlit, egrest, igényeiknek megfelelően illesszük be a telepítési tervbe. Érdemes a cserjeszintet a lombkorona példányaival egyidejűleg elültetni, és várni egy-két évet, hogy lássuk mennyire működnek együtt, mennyire érzik jó magukat a növények.
A talajréteg megtervezése
- Miután eldöntöttük a fő lombkoronafák és cserjék elhelyezését, itt az ideje elkezdeni gondolkodni a talajszint kialakításán. Az erdei kert alsó szintjeinek egyik fő meghatározó eleme lehet a leveles saláta, a zöldségfélék, a hagyma és az erdei szamóca. Ezek az év minél nagyobb részében borítják a talajt, és megakadályozzák a kevésbé kívánatos invazív fajok, például a szeder, a csalán és a füvek átvételét és fenntartják a talaj nedvességét.
- A nitrogént megkötők, például lóhere, csalán, valamint a mélyen gyökerező lágyszárú növények, vagy a káposztafélék és a sóska ásványi anyagokkal segítenek a kert termékenységének kiépítésében.
- Az aromás növények, mint a citromfű, a menta és a gilisztaűző varádics állítólag elősegítik az egészséget a kertben, mivel a vegetációs időszakban az illóolajuknak gombaellenes tulajdonságai vannak. Az erdő talajtakarójának és lágyszárú rétegeinek kialakítása az összetettségétől függően határozza meg, hogy magas vagy alacsony karbantartási igényű lesz-e.
Az erdei kertrendszer kapcsán fontos beszélni az állatokról is. Természetesen sok rovar, madár, kétéltű és emlős önszántából érkezik ebbe a virágzó ökoszisztémába. Ha van rá lehetőség, érdemes megfontolnia a méhek telepítését is a beporzási arány javítása érdekében.
Amellett, hogy számos hasznos funkciót ellát az erdei kert ökológiáján belül, táplálékforrással és viszonylag biztonságos élőhellyel is ellátjuk ezeket a jelenleg veszélyeztetett fajokat.
Fontos a karbantartáshoz és a termés betakarításához való hozzáférés, ezért ne felejtsük el, hogy olyan széles utakat tervezzünk, amelyeken egyrészt kényelmesen sétálhatunk, másrészt a talicskával, kerti eszközökkel is könnyen megközelíthetjük a növényeinket.
Van egy mítosz, miszerint az erdei kertészkedés egy „munka nélküli” rendszer. Tény, hogy a munka kevesebb, és talán még élvezetesebb is, mint a hagyományos kertben, de a növények itt is figyelmet igényelnek.
Az viszont nem vitatható, hogy erdőkert toleránsabb az olyan elhanyagolási időszakokkal szemben, amelyek katasztrofálisak lennének egy veteményeskertben.
Végezetül ne feledjük, nem mi vagyunk az egyetlen kertészei az erdőkertnek. Ha ilyen kertünk van, akkor tapasztalhatjuk a permakultúra igazságát is, miszerint “az erdőkert egy életre szóló kaland”.
Forrás/Graham Burnett: The Vegan Book of Permaculture
