Mozaik

Tradíciókat és új trendeket ötvöz ruháival a világ legjobb önismereti táborában

Az alapokat a nagymamájától tanulta, és hiszi, hogy egy nap majd ő is továbbadhatja tudását.

Kislány korában ezermester akart lenni, végül mérnök lett belőle, aki szabadidejében ruhákat és hímzéseket tervez.

6-8 éves korából van az első emléke, mikor egy nyári délutánon a nagymamájával elkezdtek matyórózsákat rajzolni. A rajzok elkészülte után néhány nappal a nagymama egy hófehér anyaggal lepte meg őt, melyre már ő maga rajzolhatta fel a mintát.

Kriston Gitka már ott kislányként eldöntötte, hogy ezzel a csodálatos alkotó tevékenységgel a jövőben is foglalkozni szeretne.

Fotó: Millok Tamás

Mezőkövesden születtem. Nagyon sok időt töltöttem a nagymamámmal, aki abból élt, hogy blúzokat, terítőket, párnahuzatokat, kis ékszerdobozokat hímzett, így érthető, hogy én is megismerkedtem ezzel a világgal, hiszen ebben nőttem fel. A nagymamám tanított meg mindenre. Először a tradicionális matyó motívumok megrajzolására, a színhasználatra, majd a különböző hímzéstechnikákra

– mesélte el Gitka, aki ezek után nem meglepő módon szakmája mellett ruhatervezőként is tevékenykedik.

Kezdetben a saját maga által tervezett és varrt ruhákra hímzett matyó mintákat díszítésként. Aztán ahogy egyre inkább kitejesedett, úgy változott a minta a ruháin.

Ám a hímzés megmaradt.

Miután 2012-től az UNESCO szellemi kulturális örökségnek nyilvánította a matyó hímzést egyre többen és egyre több területen kezdték el használni azt. Míg addig igazi kincsnek számított egy tradicionális matyó blúz, mára már töredékéért beszerezhető az alacsonyabb minőséget képviselő gépi hímzett verzió. Imádom a matyó motívumokat, sőt a mai napig használom is, de a piac igénye miatt, és mert bennem van a vágy, hogy folyamatosan újítsak, törekszem arra, hogy színekben, mintákban, felhasznált anyagokban minél izgalmasabbak és érdekesebbek legyenek az elkészült termékeim.

Galéria
Fotó: Kriston Gitka

Gitka szerint az alkotás folyamata dolgozni valamin, miközben nincs más csak ő és a gondolatai, a világ legjobb önismereti tábora. Ilyenkor megszűnik a külvilág, nincs stressz, se napi gondok – csak a tű, a fonalak és cérnák, valamint az aprólékos gonddal elkészített gyönyörű minták és az egyedi ruhák.

Fontosnak tartom a részletek pontos kidolgozását. Törekszem az egyediségre, de mindemellett a hagyományok megőrzésére is. Minden egyes alkotásom esetében ugyanakkora precizitással, teljes figyelemmel és elszántsággal kezdek neki a munkának. Termékeim egyenként és összességében is ugyanazt az igényességet és kifinomult egyediséget képviselik.

Gitka sikeres és boldog nőnek vallja magát. Napról napra valósítja meg álmait, és szövögeti az újabbnál újabbakat.

Fotó: Kriston Gitka

Szeretném a népművészetet a mindennapjaink részévé tenni. Fontosnak tartom a magyar népművészet tradicionális szellemi értékeinek továbbéltetését, illetve a minőség megőrzésével történő újraértelmezését. Bevallom őszintén, nem kedvelem a gépi hímzést, én minden egyes mintát saját kezűleg készítek.
Bízom abban, hogy ennek a csodás hagyománynak folyamatosan lesz keletje a jövőben.

Gitka kérdésemre azt is elmondta, szerencsésnek tartja, hogy a nagy tervezők előszeretettel használják napjainkban is a különböző hímzéstechnikákat, ugyanis a fiatalok így könnyebben tudnak azonosulni a ,,népiességgel”, szívesebben viselik az ezáltal trendinek számító hímzett ruhákat. Ennek köszönhetően nem tűnik el a kor előrehaladtával ez a régi, gyönyörű díszítési mód.

Egyik nagy álma, hogy egyszer majd ő maga is átadhassa a tudást, amit a nagymamájától tanult, és taníthassa tervezni és hímezni az arra érdeklődőket.

Addig is rendületlenül alkot, varr és díszít – ötvözve a tradicionálist a mai trendekkel.

Galéria
Fotó: Sopronfalvi Ildikó

Kiemelt kép: Millok Tamás

Egy falu, ahol a kutyaólat is népi motívumok díszítik
A helyi asszonyok szinte megszállottjai a festésnek.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik