Amióta világ a világ, minden év júniusában az Alföldön kivirágzik a szőke Tisza. Nem tavirózsákra kell gondolnunk, vagy vízi liliomokra, bár látványban minden bizonnyal felvennék a versenyt a tiszavirágokkal, melyek különleges természeti jelenséget kínálnak.
Tiszakürtnél és a Maros torkolatánál, valamint a Bodrogon már a hét elején megjelentek a tiszavirágok példányai, de csak annyian, hogy még győzték megenni őket a halak és a madarak. Szombat estére aztán alaposan megváltozott a helyzet: a Tisza szinte minden folyamkilométerénél lehetett látni őket, a poroszlói Villa Holiday által közzétett videó pedig “hivatalosan” is megerősíti, hogy elkezdődött a nyár egyik csodája, a tiszavirágzás, azaz a kérészek násza.
Repülő virágok
A tiszavirág (Palingenia longicauda) – más néven kérész – egy különös szárnyas rovar, melynek bár testhossza mindössze 3 centiméter, szárnyfesztávolsága 7 centiméter, ám farkával együtt arasznyi hosszúságú, körülbelül 13 centiméter hosszú, Európa legnagyobb kérészfajtája.
A különös rovar alföldi folyóink leszakadó partszakaszainak iszapjában 3 évig lárva állapotban, imágóként “pihen”.
A nőstény kérészek több ezer petét raknak a víz felszínére, majd a megtermékenyített peték a fenékre süllyednek, kikelnek, és a partoldal iszapjába fúrják magukat. A rovar U alakú járatai rendszerint 15-20 centiméter mélységig hatolnak a vízszint alá, a meder falába. A kérész tökéletlen átalakulással fejlődik, ami azt jelenti, hogy a báb állapot hiányzik a fejlődéséből.
A rajzás a hímek vízfelszínre úszásával kezdődik, kibújnak lárvabőrükből és repülésre képes rovarokká válnak. Ezután egy második vedlés következik, így pár perc múlva láthatóvá válik hosszú farokfüggelékük, ami a hímek igazi dísze. A vedlés után a hímek elkezdik keresni a nőstényeket, és heves udvarolásba kezdenek. A párosodás után a nőstények feljebb repülnek a folyón, hogy petéiket lerakják.
Alapvetően a Tisza és mellékfolyói vízállása befolyásolja a tiszavirágzás pontos időpontját. Amennyiben később vonul le az árhullám folyóinkon, előfordul, hogy 2-3 hetet is várni kell a páratlan élményt nyújtó kirajzásra.
A Tisza vízgyűjtőjén
A Tisza vízgyűjtő területén júniusban először a Bodrogon repülnek fel a kérészrajok, mert itt húzódik korábban vissza az árhullám, majd fokozatosan dél felé haladva a mellékfolyókon, a Körösökön, és a Maroson is megjelennek a fürge rovarok. Leglátványosabban, és legnagyobb tömegben azonban a Tisza mentén figyelhető meg a szépséges rajzás. A világon egyedülálló jelenség első feljegyzése az itáliai hadmérnök, és tudós, Marsigli nevéhez fűződik, aki 1726-ban írta le a folyó partján a tiszavirágzást.
Idén a Bodrogon június 13-án már előrajzást örökítettek meg az Aggteleki Nemzeti Park munkatársai. Ezzel kezdetét vette végre 2019-ben is a várva várt tiszavirágzás.
Terülj, terülj asztalkám!
A tiszavirágzás biológiai jelentősége rendkívüli a vízparti élővilág szempontjából, a temérdek repülő rovar a gémek, sirályok, vadkacsák, békák, és nagy étvágyú halak legkedvesebb csemegéje.
Békák és madarak ezrei mellett ilyenkor az egyébként a vízfenék közelében, a Tisza mélyén élő, kapitális méretű harcsák is felszínközelbe jönnek, ahol könnyebben elkaphatják a szárnyas rovarokat, ám nemcsak ezekből táplálkoznak.
Kérészrajzás idején látni nagyobb harcsákat a felszín közelében, nyilván be is kapnak egy-egy vedlő vagy már szárnyakkal rendelkező átalakult példányt, de hogy a felszínen habzsolnának, olyat nem tapasztaltunk. Néhány éve egy ilyenkor fogott harcsa gyomrából maroknyi szárnyatlan lárva került elő, ami arra vall, hogy még a mederfenéken, a járataikból előbújó kérészekből is lakmározott
– mondta dr. Harka Ákos, a Magyar Haltani Társaság elnöke a Sokszínű Vidéknek.
Szegeden nyár elején évről-évre helyiek és turisták csoportjai gyönyörködnek a világon egyedülálló, csodálatos eseményben. Kevesen tudják, de a Dunán, hosszú szünet után néhány éve ismét megjelentek a tiszainál kisebb méretű, de velük rokon, szintén látványos násztáncot lejtő dunavirágok.
Kiemelt képünk a tavalyi tiszavirágzáskor készült Tiszacsegénél – Fotó: MTI/Czeglési Zsolt