Idén februárban Ampovics Zsolt agrármérnök, hobbifotós Judák Tamás és Németh Ákos társaságában Szenegálba utazott ritka madárfajok után kutatva. Egzotikus madárfotós útjuk során vendégszerető, segítőkész emberekkel, és páratlanul ritka madarakkal egyaránt találkoztak.
Az afrikai kaland Ampovics Zsolt számára teljesen hétköznapi módon, egy rövid telefonnal kezdődött. Egy barátja csörgette meg, majd beszélgetésük végén a szokásos elköszönés helyett a fiatalember egy különös kérdést kapott.
Figyu már… nem kellene nekünk márciusban Szenegálban madarásznunk?! – erre én csak hebegtem, habogtam.. majd mondtam hogy holnap visszahívom… de természetesen öt perc múlva hívtam, hogy oké
– mesélt a Sokszínű Vidéknek Ampovics Zsolt.
Madarászként Afrika nagyon vonzó célpont, a legforróbb kontinens temérdek különleges, ritka állat- és növényfajnak ad otthont, melyeket még a magyarországi szakemberek is többnyire csak hallomásból, vagy természetfilmekből ismernek.
Kedvező fekvése miatt Szenegál egy ideális célterület, a több szempontból veszélyes Száhel-övezet déli részét érinti csak az ország északi része, délen fajgazdag mangrove erdők nyújtóznak, és más vizes élőhelyek, nyugaton pedig az Atlanti-óceán halakban és madarakban bővelkedő partvidéke.
A nem mindennapi túra Judák Tamás ötlete volt, a szervezés legnagyobb részét is ő vállalta magára. Egy szenegáli túra sokkal olcsóbban megoldható, mint a felkapottabb országok – Botswana vagy Ghana – esetén, nagyon jó az ország híre, és valóban nagyon barátságosak az emberek, de nehézségek azért bőven akadnak a több hetes túrák során.
Budapestről Lisszabonig, és Lisszabontól Dakarig kétszer 4 óra repülőút, majd autóval a Párizs-Dakar útvonalán – nagy vonalakban így írható le madárfotósaink szenegáli kiruccanása.
Afrikában a három férfi autót bérelt, és bár világcég kölcsönözte számukra, és európai szintű szolgáltatást kaptak, mégiscsak autóval kellett több ezer kilométert megtenniük a forróságban. Szenegálban az alapvető élelmiszerek hasonló árban beszerezhetők, mint Magyarországon, de az éttermek drágábbak az itthoniaknál, ezért többnyire konzervet és más hideg élelmet fogyasztottak. A benzin olcsóbb mint itthon, és jó sört is könnyen találni szinte bármelyik városban, ezekkel kevesebb gondjuk akadt Ampovics Zsoltéknak.
A sok-sok nehézség ellenére a magyar fotósok többször megtapasztalták, hogy Szenegál mégiscsak a frappáns megoldások országa.
Elképesztő segítő szándékkal találkoztunk, minden felmerülő akadály esetén. Hogy mást ne mondjak, a harmadik nap után nem nagyon zártuk az autót, pedig fotós felszerelések, meg minden egyéb abban volt…öröm volt látni, hogy mennyire működhet másként egy ország… és nem Nyugat-Európában voltunk.
A szenegáli emberek önzetlenek, barátságosak és természetesek, nem okozott gondot egy defektes kerék megjavítása, vagy más nehéznek tűnő probléma megoldása, pedig a kommunikációt nehezítette, hogy a helyiek voloful és franciául, utazóink viszont magyarul és angolul beszéltek.
Szenegálban nagyon kevesen és nagyon pongyolán beszélik, és értik az angolt. A volof egy helyi nyelv, a niger-kongói nyelvcsalád szenegambiai ágához tartozik, Gambiában és Mauritiuson beszélik még Szenegál területén kívül.
Kalandvágyó barátainknak hamar rá kellett jönniük, a helyiek általában rendkívül rugalmasan kezelik a szabályokat. Néhány nappal elindulásuk után egy rendőr szólt, hogy lejárt a bérelt autó biztosítása, ám büntetés helyett azt ajánlotta, hogy a következő, 20 kilométer távolságra fekvő faluban rendezzék a papírokat.
Arra gondoltunk, keresünk egy gyógyszertárat, és megkérdezzük, hol tudják meghosszabbítani a biztosítást. A gyógyszertárban persze senki sem beszélt angolul, de megértették szándékunkat, és két falubeli srác azt javasolta, adjunk nekik hatezer forintnyi helyi pénzt, és elintézik az egészet. Így is történt, fél óra múlva megjöttek a robogóval, és a friss biztosításunkkal.
Szenegál területének 11%-a természetvédelmi oltalom alatt áll, és ezen a hatalmas területen öt csodálatos nemzeti park osztozik. Óriás zuhatagok, végeláthatatlan szavannák, lápok és mocsarak, érintetlen vadon a Szahara és a Száhel peremén. Szenegál az ornitológusok, a biológusok és a botanikusok afrikai paradicsoma. Oroszlánok, óriás jávorantilopok, krokodilok és afrikai elefántok – Európában legfeljebb állatkertekből ismerhetjük ezeket a pompás állatokat.
Szenegáli körutazásuk során többek között érintették a világhírű Niokolo-Koba Nemzeti Parkot, amely 1981-től a Világörökség részeként van számon tartva. A Parc National des Oiseaux du Djoudj, az az a Djoudj Nemzeti Park területének hatalmas kiterjedésű vizes térségei, a mocsaras területek hihetetlen számú és fajtájú madárfajnak adnak otthont. A szenegáli nemzeti parkok kies tájain egyre csak újabb és újabb, páratlanul érdekes állatfajokat kaptak lencsevégre.
Szűk három hét alatt 280 madárfajt figyeltünk meg, köztük olyan ritkaságokat, mint az arab túzok és az aranylappantyú.
– emelte ki Ampovics Zsolt.
Aranylappantyú, arab túzok, málinkó szövőmadár, sisakos bíbic és szürkebegyű harkály – ritka madarak egész sorával találkoztak útjuk során, de a különleges madarak mellett más afrikai állatokkal is testközelből ismerkedtek meg, például varacskos disznókkal, vízilóval, és erdei kobrával is.
Lenn, Dindefelóban vadon élő csimpánzokkal is összefutottunk, elég vagány dolog volt, amikor találkozott tekintetünk távoli rokonaink tekintetével, első meglepetésünkben nem is sikerült igazán jó minőségű fotókat készítenünk
– mesélte Zsolt.
A baobab fa, más néven majomkenyérfa az afrikai szavannák “Nagy Öregje”, egyes példányai elélnek akár 4-5000 évig. Hatalmas, uborkára emlékeztető terméseik a majmok kedvenc eledele, innen származik másik nevük ezeknek az afrikai óriásfáknak.
Ampovics Zsolt leghamarabb jövőre tervez újabb külföldi fotós túrát, reméli, Ázsia madárvilágáról is hasonlóan izgalmas képekkel térhet haza egy hosszabb út végén. Biztos benne, hogy nem egyedül vág neki az újabb kalandoknak sem, mindig akadnak társak egy-egy merészebb túrára.
Kiemelt kép: Ampovics Zsolt
