Iszik-e a gödény, vagy hány fecske csinál nyarat?

Népmeséink és szólásaink gazdag világában minduntalan állatok jelképes alakjaiba botlunk, melyek közül a madarakhoz feltűnően sok képzet és megfigyelés társul. Utánajártunk néhány madarunk különleges tulajdonságainak, viselkedésének, hogy kiderítsük, igazak-e a nép ajkán évszázadok óta élő mondások.

„Évente egy nap szenteltessék a madarak és fák védelmében”

Az idézet Herman Ottó magyar tudóstól származik, aki természettudományos munkássága mellett a magyarság hagyományait és ősi műveltségét is kutatta.

Bagoly mondja verébnek

Nagyfejű-e a bölcs bagoly? A bagoly fejmérete mindenképpen nagynak számít testhosszához viszonyítva, leginkább mégiscsak hatalmas, kerek szeme az, ami jellegzetes külsőt kölcsönöz számára, persze éjszakai ragadozó lévén ez cseppet sem meglepő. Legendás tulajdonságok egész sora fűződik ehhez a furcsa madarunkhoz, elég akár Bubó doktor bölcsességére gondolnunk, vagy az ősi halálmadár elnevezésre. A bagoly félelmetesen vadászik a koromsötétben, hangtalanul és pontosan csap le zsákmányára.

A bagoly nem képes mozgatni a szemgolyóját, ezért egész fejét kell, hogy elforgassa, ha a nézés irányát meg akarja változtatni.

Roppant éles szemű, még az infravörös sugarakat is képes észlelni.

Holló a hollónak nem vájja ki a szemét

Bölcs hollónak is nevezhetnénk ezt a különlegesen intelligens állatot, hiszen testméretéhez viszonyítva a legnagyobb aggyal rendelkezik madaraink közül. Bizony sok alapja van közismert szólásunknak, az erős csőrű madarak egymással rendkívül szolidáris módon viselkednek. Az eszes hollók egymás között igazságosan elosztják a zsákmányt, sőt kiközösítik maguk közül azokat az egyedeket, akik egyedül próbálják felfalni azt.

A varjúfélék családjába tartozó holló romantikus alkat, egy életen át kitart választottja mellett, ez esetében, mivel hosszú életet él, akár negyven-ötven esztendőt is jelenthet.

Nagyon ritka, de létező a holló fehér tollú változata, ám előnytelen mutáció, melynek következtében a természetben hamar el is pusztul az állat.

Egy fecske nem csinál nyarat

Vándormadaraink közül februárban a gólyák, márciusban és áprilisban a fecskék is visszaérkeznek hozzánk Afrikából. “Szabad mint a madár” szólásunk madaraink közül leginkább a fecskékre jellemző, akik fogságban hamar elpusztulnak, ezért régtől fogva a szabadság egyik jelképeként tekintenek rá.

Megérkezett az első fecske Derecskére

Már hazafelé tartanak a társai is.

Bár a fecske nyarat a márciusból nem csinál, azért a tavasz beköszöntét jelzi, s ha tömegesen jelenik meg, akkor bizonyosak lehetünk benne, tartósan meleg idő várható.

A fecskék hagyományosan a fagyosszentek elmúltával, a tavaszi munkák kezdetekor érkeznek a Kárpát-medencébe. Az apró testű, sebesen szálló fecskék száma hazánkban az utóbbi időben megcsappant, pedig rendkívül hasznos barátaink egy kilogramm rovart is képesek elpusztítani tavasztól-őszig. Több hazai település a közelmúltban fogott össze megmentésük érdekében.

Iszik mint a gödény

Tényleg iszákos állat a gödény? Ha nem is szó szerint iszákos, mindenképpen vízhez kötött életet él. A gödény, más néven pelikán hatalmas vízi madár, méretes csőrével halássza ki a sekély vizű tavainkból a halakat. A borzas és a rózsás gödény korábban a Kárpát-medencében gyakran fészkelt, mára azonban megcsappant számuk, leginkább a Duna-deltában fordulnak elő tömegesen.

A gödény valószínűleg azért kaphatta az iszákos jelzőt, mert naponta több mint egy kilogramm halat képes elfogyasztani csőre alatti torokzacskója segítségével.

A pelikánok torokzacskójukba halászat közben egy mozdulattal akár 10-12 liter vizet is képesek kiemelni a tóból. A gödény a hollóval szemben igencsak csapodár természetű, évente váltogatja fészekrakó párját. Kultúrtörténeti érdekesség a fiókáit saját vérével tápláló pelikán alakja, mely a református egyházban évszázadok óta Jézust jelképezi.

Sok lúd disznót győz

Habár a valóságban ludak disznókkal elég ritkán viaskodnak, mégis mély bölcsességet takar a mondás. A “Sok kicsi sokra megy” szellemével rokon kifejezés csapatban tartott háziasított szárnyasunk életmódjára utalhat.

A madárvilágban gyakori rangsor kialakulása már a kislibák között megfigyelhető, néhány napos korban már komoly harcokat vívnak egymással. A libákéhoz hasonló rangsor alakul ki egy-egy baromfiudvarban a különböző fajtájú szárnyasok között is.

A buta liba kifejezés erős túlzás, a liba szemernyivel sem butább, mint bármely más madarunk. A baromfiudvar lakói közül egyébként egyedül a liba szokta a füvet legelészni. A Márton-napi lúd legendája majd két évezredre nyúlik vissza, egészen a negyedik századig, amikor Szent Márton elbújt egy libaólba, ám a szárnyasok hangos gágogással leleplezték.

Lop mint a tolvaj szarka

A “tolvaj szarkák” valóban képesek bármit elcsenni, előszeretettel gyűjtik be fészkükbe a csillogó tárgyakat. A szarka, akárcsak a holló, nagyon intelligens madár, mindkét faj a varjúfélék különleges családjába tartozik.

A szarka a madarak közül egyedüliként képes felismerni magát a tükörben.

A fekete-fehér tollazatú, jellegzetes hangú szarka a papagájok több fajához hasonlóan képes az emberi beszéd utánzására. Magyarországon egyre gyakrabban költözik be a városokba, ahol parkjaink bokros-cserjés rejtekében pusztítja az apróbb ízeltlábúakat és férgeket. A szarka cseppet sem válogatós, akár a döghúst is elfogyasztja.

Bár inkább falánk a gödény, mint iszákos, és a liba sem buta, azért nem mindig alaptalanok azok a tulajdonságok, amikkel legendás hírű madarainkat felruházzuk.

Kiemelt kép: Pixabay

Érdekességek a madarak világából: udvarlás, fészekrakás és fiókanevelés

Családalapításkor bámulatos rituálékra képesek a madarak.