Bajelhárító csomóval védi magát a gonosztól az aprócska Árpád-kori templom

Tatárral, törökkel, villámokkal, tűzvésszel dacol ezer éve a Mátra lábánál emelt Tarnaszentmária falu Sarlós Boldogasszony-temploma, a Magyarország csodálatos tájain kanyargó Mária Út egyik legérdekesebb állomása. A román stílusban épült templom számos meglepetést tartogat a történelem és a művészettörténet szerelmesei számára.

Árpád-kori ragyogó ékszer

Árpád-kori templomokról leggyakrabban a hazai körtemplomok, netán pusztatemplomaink juthatnak eszünkbe, pedig belföldi kirándulásaink alkalmával hasonlóan régi, hosszanti elrendezésű templomokat is fellelhetünk. Az egyik ilyen, az igazán különleges, szépséges templomunk a Mátra lábánál fekvő Tarnaszentmária központjában ezer éve dacol az elemekkel. Építői déli homlokzatát egykor különleges, szép és praktikus faragvánnyal díszítették, melynek talán valóban szerepe lehetett a páratlan szépségű templom évezredes megmaradásában.

Tarnaszentmária katolikus templomát a 11. században emelték a falu központjának dombjára. Az Árpád-kori templom hazai katolikus templomaink többségéhez hasonlóan Szűz Mária tiszteletére épült, altemplomába az ősi Aba-nemzetség fejedelmei temetkeztek. Bár a hasonló korú altemplomok közül a falutól hét kilométerre fekvő feldebrői altemplom híresebb, Tarnaszentmária vaskos falai sem csak a hőségtől védték nyári melegben a betérő zarándokokat.

Boltívek, kváderköves falazás és egyszerű tagozatok jelzik a hozzáértők számára Tarnaszentmária templomának román-kori stílusát. Lóhere alakzatot formáló szentélye, és faragott oszlopai ezer év távolából szólnak hozzánk. 

Az eredetileg fejedelmi temetkezőhelynek épített templom méreteit jól szemlélteti, hogy kapuján belépve 4-5 lépéssel végigjárhatjuk a hosszhajót. A templom keleti végében emelkedik a lóhere alakú, hármas tagolású szentély, melyre hét lépcsőn át juthatnak fel a zarándokok. A szentélyből meredek kőlépcső vezet le Magyarország legkisebb hazai altemplomába, ahol a huszadik században egy aknasírra bukkantak. Szinte biztos, hogy az altemplom Árpád-kori temetkezési hely volt, a szakemberek szerint az Aba-nemzetség egyik tagját temethették ide őseink.

Szabadíts meg a gonosztól!

A török időkben a templom erősen rongálódott, majd az 1700-as évek elején sikerült újjáépíteni, majd bő évszázaddal később, 1869 és 1892 között kibővítették. Ezekben az években építették hozzá a nyugati (bejárati részéhez) a neoromán stílusú bővítményt, valamint az épületet egy toronnyal is kiegészítették. A Sarlós Boldogasszony-templom déli oldalhomlokzatát egy Magyarországon páratlan díszítmény ékesíti, melynek a templom építői – a kor hiedelemvilágának megfelelően – bajelhárító hatást tulajdonítottak.

A szalagfonatos “bajelhárító dísz” mindenkori feladata a szent hely védelme volt, melyet a jelek szerint ezer év óta a mai napig kiválóan ellát a motívum.

A szalagfonat stílusa bizánci hatást tükröz, egyesek szerint a kelta indás motívumok formavilága is felfedezhető benne. Külön érdekesség, hogy az Észak-Spanyolországban, Oviedo mellett a nyolcszázas évek derekán épült Santa María del Naranco templom faragványainak, és oszlopainak stílusa, szalagfonatos díszítése is feltűnő hasonlóságot mutat Tarnaszentmária ékszerdobozával.

A templomban eredetileg a szertartás valószínűleg nem latinul, hanem bizánci rend szerint zajlott, hiszen a 10. században – a honfoglalás korában – az 1054-es nagy kelet-nyugati egyházszakadást megelőzően még az ortodox, keleti térítések folytak a területen. Napjainkra megfogyatkozott a mindössze 219 lelket számláló hevesi település hívőinek száma, hetente egyszer, szombatonként misézik a közeli Verpelét plébánosa nagyjából egy tucatnyi katolikus számára.

Akár a Mária Út zarándokaként, akár egy családi, hegymászós kirándulás alkalmából járjuk a Mátrát, mindenképpen megéri felkeresni a hegységtől félórányira fekvő, különleges templomot.

Kiemelt kép: Tóth A. Péter